Télen nem szoktunk hosszú túrákat tervezni, de gondoltuk most utoljára próbáljuk meg, aztán majd ha nem megy rövidítünk. Már megint óriási mázlink volt az időjárással. Igaz egész nap viharos szél fújt és még reggel 10-kor is csak 0 fok volt, de végig sütött a nap és egy darab felhő se volt az égen:)))
A szokásos helyen, a Hórvölgyi-elágazónál parkoltunk, innen indultunk gyalog Bükkzsérc felé.
A falu mellett bal oldalon van egy hegy, tv toronnyal, Nyomó-hegynek hívják.
Elég meredek út visz fel a csúcsára, de nagyon szép a kilátás, belátni az egész környéket észak felé.
Amíg el nem értünk a hegy tövébe majd elfújt minket a szél, semmi nem volt ami felfogja... Kis nézelődés után lementünk a faluba,
a sárga jelzést követtük, ami bevitt a központba, majd egy kis emelkedő után el is hagytuk azt. A falu szélén végigsétáltunk a tanyák mellett, egy szép paci el is kísért minket a kerítés mellett:)
Visszanézve láttuk a Nyomó-hegyet, egyre messzebb kerültünk tőle.
Majd a szemközti hegyen feltűnt egy kisebb fehér folt, valószínűleg a Kövesdi-kilátó, a szög stimmel:)
Kezdetben réteken mentünk keresztül, majd következett az erdő, egyre magasabb fákkal.
A Novaji-kunyhónál értünk el egy kereszteződéshez,
innen a szokásos piros kereszten haladtunk a Kövesdi-kilátó felé. Most majdnem elláttunk Kövesdig, a Bogács túlsó végén lévő dombok is látszódtak még, meg a kezdődő síkság, aztán jött a pára.
Ezután visszafordultunk, az elágazásig mentünk majd innen tovább a piros-fehér-zöld jelzésen Hollóstető felé.
Az út első szakasza nagyon szép volt, bal oldalon végig láthattuk a Bükk "köveit".
A Bélkő csúcsa is kilátszott, mellette a Pes-kő, Cserepeskő, Tarkő, Három-kő...
Annyira szépek voltak így együtt, előttük meg a kisebb hegyek-dombok.
Ide vissza fogunk még térni.
Megkerültünk még pár hegyet, a Csohányt, Ibolyástetőt, majd elkezdett sűrűsödni az erdő, és már ott is voltunk a Völgyfő háznál.
Egy kanyar után elindultunk felfelé az Ódorvárhoz, most nem a jelzett úton, hanem az erdein. Nagyon kellett sietnünk, hogy még az utolsó napsugarakat elcsípjük, épphogy sikerült:)
A pára már kezdett leszállni a völgybe,
a nap is egyre alacsonyabban volt, igyekeznünk kellett lefelé.
Új útvonalat választottunk, a Mákszemet megkerülve jutottunk el Bükkzsérc mellé, majd a hegyoldalban a hétvégi házak között kerestük a lefelé vezető utat. Ekkorra már teljesen sötét volt, bukdácsoltunk is, de a falvak látványa így is nagyon szép volt.
Mikor végre leértünk az úthoz szinte semmit se láttunk.
Szerencsére csak pár 100 métert kellett sétálnunk a kocsiig. Mire odaértünk majd megfagytunk, de azt hiszem megérte:) 23,5 km-t tettünk meg ezen a napon, 3 csúcsra feljutottunk, szuper volt:)
