2013. december 26., csütörtök

December

Már majdnem egy hónap eltelt azóta, hogy írtam. Igazából nem sok minden történt mostanában, séták majdnem minden nap, Foszkót is kölcsönkaptam párszor 1-2 alkalommal, most is enyém még a hétvégéig.
Túrázni se voltunk, még a hó se esett, hiába van már december vége...
Pár napig nagyon szép volt a táj mikor mindent belepett a zúzmara, a nagy ködben el is tévedtünk a határban :D Hiába lakunk itt már ezer éve.
Csináltam a kutyáknak fényvisszaverős mellényt, ami mostanában jól is jön, mert gyakran csak sötétben tudunk sétálni menni.


Én viszem az elemlámpát és figyelem hogy rohangálnak össze-vissza a kutyák :D

A nap nagy részét bent töltik, ha trutyis idő van még pisilni is alig lehet kirugdosni őket :D ilyenkor együtt alszanak a macskákkal, egymásba gabalyodva:)))





2013. december 1., vasárnap

Túra Bükkzsérc környékén

Télen nem szoktunk hosszú túrákat tervezni, de gondoltuk most utoljára próbáljuk meg, aztán majd ha nem megy rövidítünk. Már megint óriási mázlink volt az időjárással. Igaz egész nap viharos szél fújt és még reggel 10-kor is csak 0 fok volt, de végig sütött a nap és egy darab felhő se volt az égen:)))
A szokásos helyen, a Hórvölgyi-elágazónál parkoltunk, innen indultunk gyalog Bükkzsérc felé.


 A falu mellett bal oldalon van egy hegy, tv toronnyal, Nyomó-hegynek hívják. 


Elég meredek út visz fel a csúcsára, de nagyon szép a kilátás, belátni az egész környéket észak felé.




 Amíg el nem értünk a hegy tövébe majd elfújt minket a szél, semmi nem volt ami felfogja... Kis nézelődés után lementünk a faluba, 

a sárga jelzést követtük, ami bevitt a központba, majd egy kis emelkedő után el is hagytuk azt. A falu szélén végigsétáltunk a tanyák mellett, egy szép paci el is kísért minket a kerítés mellett:) 


Visszanézve láttuk a Nyomó-hegyet, egyre messzebb kerültünk tőle. 



Majd a szemközti hegyen feltűnt egy kisebb fehér folt, valószínűleg a Kövesdi-kilátó, a szög stimmel:)


Kezdetben réteken mentünk keresztül, majd következett az erdő, egyre magasabb fákkal. 


A Novaji-kunyhónál értünk el egy kereszteződéshez,


 innen a szokásos piros kereszten haladtunk a Kövesdi-kilátó felé. Most majdnem elláttunk Kövesdig, a Bogács túlsó végén lévő dombok is látszódtak még, meg a kezdődő síkság, aztán jött a pára.







Ezután visszafordultunk, az elágazásig mentünk majd innen tovább a piros-fehér-zöld jelzésen Hollóstető felé.


Az út első szakasza nagyon szép volt, bal oldalon végig láthattuk a Bükk "köveit". 


A Bélkő csúcsa is kilátszott, mellette a Pes-kő, Cserepeskő, Tarkő, Három-kő... 



Annyira szépek voltak így együtt, előttük meg a kisebb hegyek-dombok. 



Ide vissza fogunk még térni. 


Megkerültünk még pár hegyet, a Csohányt, Ibolyástetőt, majd elkezdett sűrűsödni az erdő, és már ott is voltunk a Völgyfő háznál. 


Egy kanyar után elindultunk felfelé az Ódorvárhoz, most nem a jelzett úton, hanem az erdein. Nagyon kellett sietnünk, hogy még az utolsó napsugarakat elcsípjük, épphogy sikerült:) 



A pára már kezdett leszállni a völgybe, 



a nap is egyre alacsonyabban volt, igyekeznünk kellett lefelé. 


Új útvonalat választottunk, a Mákszemet megkerülve jutottunk el Bükkzsérc mellé, majd a hegyoldalban a hétvégi házak között kerestük a lefelé vezető utat. Ekkorra már teljesen sötét volt, bukdácsoltunk is, de a falvak látványa így is nagyon szép volt. 


Mikor végre leértünk az úthoz szinte semmit se láttunk. 


Szerencsére csak pár 100 métert kellett sétálnunk a kocsiig. Mire odaértünk majd megfagytunk, de azt hiszem megérte:) 23,5 km-t tettünk meg ezen a napon, 3 csúcsra feljutottunk, szuper volt:)

2013. november 25., hétfő

2 trükk lépésről lépésre

Van két trükk, amiknek a tanításáról már többen kérdeztek, gondoltam egyszerűbb lesz egy videóról megérteni, de itt van egy kis magyarázat is hozzá.
Az első a falról dobbantás, vagy úszóforduló, flyballos kutyáknál ez alap dolog, és nem is nehéz megtanítani. Biztos van rá más módszer is, mi így csináltuk:
Kerestem egy nagyobb fatáblát, kb akkora, mint egy A3-as rajztábla. Először nagyon kicsi szögben támasztottam a falnak, (vagyis a talajjal bezárt szög a kicsi, kb. 10°), és szépen rávezettem a kutyát. Lehet kajával is, én frizbivel csináltam. Nem minden kutya ugyanarra fordul, Lynn meg Bleki jobbra, Monty meg balra, ez már az elején ki fog derülni, melyik irányba fordul szívesebben. Ha már érti mi a feladat, vagyis rálép 4 lábbal, majd lefordul, akkor lehet messzebbről ráküldeni. Ha már jól megy, jöhet a dőlésszög változtatása, egyszerre nem szabad nagyon emelni, mert nem biztos, hogy érteni fogja a kutya. Lynn is mikor már túl meredek volt csak a mellső két lábát tette fel és így fordult vissza, ilyenkor vissza kell lépni az előző állásra és ott gyakorolni. Nálunk kb 5-6-szor kellett a dőlésszöget változtatni, mire elértünk a függőlegesig. Minél nagyobb tempóban érkezik a kutya a táblára, annál könnyebben fog fordulni.
Ha már teljesen a falnak támasztva a deszkát is megy, akkor meg lehet próbálni kivenni, elsőre egyik kutyámnál se sikerült, nem értették, hogy most mi van, olyankor visszatettem, és pár alkalommal ugrattam őket a deszkával. Hol kivettem, hol visszaraktam, gyorsan rájöttek, hogy ugyanazt kell csinálni.
Most mikor a videót készítettem rájöttem, hogy az általánosítás is nehezen megy nekik. Egy másik helyen, egy fánál  fogalma se volt, hogy mit kéne  csinálni, úgyhogy fogtam a táblát és párszor azt nekidöntve ugrattam, aztán már ki lehetett venni.

És végül a lényeg, a videó:
Fordulás, dobbantás falról

A másik trükk a talpra ugrás. Vagyis mikor fekszik a földön valaki és a kutya felugrik a felemelt lábaira. Ez szerintem egy nagyon nehéz trükk. Mi több, mint 4 hónapig próbálkoztunk, mire végre sikerült. Nagyon lassan haladtunk, sokszor vissza kellett lépni és minden egyes lépést aprólékosan kidolgozni. 



1. lépés: fogtam egy nagyobb szögletes kosarat és letettem a földre. Egyszerű volt a feladat, hogy a kutyának rá kellett másznia és ottmaradni. 
2. lépés: A kosarat felraktam egy székre, ládára, ágyra, és ugyanúgy rá kellett ugrania,
3. lépés: Felküldtem Lynnt egy székre, én lefeküdtem és felcsalogattam a talpamra, hogy megtanuljon egyensúlyozni ezen a kis felületen és szokja ezt a fura helyzetet.
4. lépés: Fogtam a kosarat, lefeküdtem és a térdemre tettem. Először csak mászni próbált, vagy csak a mellső két mancsát tette fel, de aztán rájött, hogy itt is ugyanaz a feladat, hogy fel kell ugrani.
5. lépés: A kosarat most már a talpamra tettem. Itt nagyon nem értette, hogy most mit kell csinálni, csak állt ott két lábon, mellsőkkel meg nyúlkált vagy támaszkodott, de ugrani eszébe se jutott. Itt sokszor visszaléptem az előző feladathoz, és próbáltam minél alacsonyabbra tartani a lábam, mire végre sikerült. Egy ideig nem is léptem tovább, hogy biztosan menjen, mikor már minden próbálkozással fel tudott ugrani, csak akkor.
6. lépés: A kosarat megfordítottam, a keskenyebb, hosszabb oldalára kellett felugrania.
7. lépés: Ismét fordítás, most már a legkisebb felületű lapja volt fent a kosárnak, ez már kb akkora volt, mint a két talpam együtt.
8. lépés: Mikor a kosárral már minden tökéletesen ment kivettem. A következő feladat az volt, hogy az alsó lábszáramra kellett felugrania. Ez is nehezen ment, először csak lépkedett, majd mindig becsúszott a két láb közé, vagy rámzuhant :D Többször vissza kellett tenni a kosarat...
9. lépés: Végre eljutottunk a végső feladathoz :D Jöhettek a talpak. Hiába a sok előkészület, mégse ment könnyen. Itt is rengetegszer vissza kellett lépni, feltenni a kosarat vagy a lábszáramra ugratni. Aztán végre, 4 hónap után sikerült!
Egy lépést elfelejtettem levideózni, mikor először a talpamra ugrattam, akkor szigszalaggal összekötöttem a két cipőt, körbetekertem vagy 10-szer, és így nem mozgott annyira a lábam, nem csúsztak szét.
10. lépés: Ha már szuperül működik a talpra ugrás, lehet nehezíteni. Ültetni, állítani, dobálni frizbit/labdát, minél többször próbálkozunk, annál jobban megy neki az egyensúlyozás:)

Szóval ez nekünk nagyon nehéz trükk volt, a másik kettő kutyával ki se merem próbálni, mert ha ők is az arcomba zuhannak, szépen néznék ki :D Mint ahogy Lynn is számtalanszor rálépett a torkomra, rázuhant az orromra, nem ártana valami bukósisak...

És a videó: Talpra hopp

2013. november 22., péntek

Tüzelés

Lynn 14 hónaposan kezdett tüzelni. Én már nagyon vártam, vagyis igazából azt, hogy legyünk már túl rajta... Az első hét, kb. a 10. napig egész egyszerű volt. Persze Lynn szobafogságban és egy percre se mehetett ki egyedül, Montyka meg nem jöhetett be. Ha meg bejött Lynn ment a ketrecbe, még szerencse, hogy szeret ott lenni.

a tüzelés mellékhatásai, nagyon unatkozott...

úgyhogy naponta többször kivittem frizbizni :D
 A sétáknál se volt gond, mindegyiket jobban érdekelte a labda, mint a másik :) Szóval nyugodtan vihettem őket együtt. Ráadásul az első héten még Foszkó is az enyém volt, de így szegény a nap nagy részét otthon töltötte... de persze a sétákra jött ő is.




Aztán a második héten éjszakánként Monty elkezdett felmászkálni hozzám. Lynn velem szokott aludni, én meg arra ébredtem hajnalban, hogy valaki kaparja az ajtót. Persze Monty volt ott, hiába zavartam le, többször is visszajött. Úgyhogy muszáj volt megkötni éjszakára, mert nem igazán biztonságos a meredek lépcsőnkön fel-le mászkálni sötétben...
A 11. nap környékén kezdett el nyüszíteni Monty. Egész éjszaka, nappal is, ha kint volt, Lynn meg bent. De érdekes, ha mindketten itt voltak, egy légtérben, akkor nyugi volt. Úgyhogy esténként nem a kicsit, hanem Montykát vittem fel magamhoz, szerencsére így csendben aludt reggelig.


Egy hét volt ilyen nehéz, sétálni is külön vittem őket. Következő hét csütörtökön kezdett végre csendesedni a dolog, Monty megnyugodott, a vérzés is egyre kevesebb lett, kezdtem reménykedni, hogy hétvégére befejezi.
Aztán szombaton vége is lett, Montyt se érdekelte már, reggelre egy csepp vér se volt a bugyiján, úgyhogy nagyon örültem, a vasárnapi túrára ő is jöhetett.:)

2013. november 18., hétfő

V. BKT

November 17-re szerveztük a következő túrát. A jelentkezők létszáma folyamatosan változott, volt aki utolsó percben lemondta, volt aki meg akkor jelentkezett. :) Noszvajra mentünk, ez a falu nekünk nagyon közel van, szóval nem kellett korán kelni, hogy 9-re odaérjünk. Miután felvettük útitársainkat a vasútállomáson indultunk is, kb 15 perces autózás után meg is érkeztünk. Hihetetlen, de végre nem késtünk el, sőt, az elsők között érkeztünk. Megvártuk, hogy mindenki odataláljon, Bleki meg Lynn már akkor fel-le rohangáltak a turistaúton, Montyka meg inkább ismerkedett a többi kutyával.
Nem is tudom pontosan mikor indultunk el, valamikor fél 10 után.

A turistaúton az Attila-forrásig sétáltunk, majd a sárga pötty jelen indultunk felfelé a Novaji-kunyhóig. Nagyon jó időnk volt, hiába jósoltak ködöt, ide szerencsére nem jutott, néha még a nap is kisütött és volt legalább 10°.

Első pihenőnket a kunyhónál tartottuk.




 Nem siettünk, rövid táv volt betervezve mára, ráértünk. Aki akart evett-ivott, kutyák botoztak, szaglásztak, játszottak. Lynn mikor rájött, hogy nincs semmi dolga lefeküdt, összegömbölyödött és beindította a töltést :D


Innen újabb emelkedő következett, a piros kereszt jelzésen.




Egy elágazásnál újra megálltunk, volt itt egy félig kidőlt fa, erre feltétlenül fel kellett pakolni a kutyákat :D



Montyka udvarolt
Chucky játszott


Bleki meg talált magának terelnivalót :D
Ezután az utolsó emelkedés, a piros-zöld jelen, a tetején meg a Kövesdi-kilátó, amit már annyira vártunk.:) A kilátás nem volt túl szép, elég párás volt az idő.


Nem volt fent senki, pedig itt mindig rengeteg turistával szoktunk találkozni. Újra pihentünk :D Még a nap is kisütött, nagyon jó időnk lett.







Én meg ettem :D



Innen már nem volt messze Várkút, ahol a turistaházak vannak, itt készítettük el a csoportképeket is.


Sikerült majdnem az összes kutyát is beállítani :D vagyis ültetni :) 



Előkerült a frizbi is, borderek rögtön beindultak tőle :D







A csapat egyik fele már megunta a várakozást, elindultak tovább. Csakhogy rossz irányba :D de aztán meglett a jó irány, lefelé a hegyről végig a források mellett.




Még jó, hogy nem ebből az irányból jöttünk fel, nagyon meredek lett volna.  Lent a kutyák teljesen megkergültek a sok lehullott falevéltő, össze-vissza rohangáltak, búvárkodtak, elásták magukat :D


Innen már nem volt messze a kiindulási pont, fél 2 körül már vissza is értünk a kocsikhoz.


 Rövid túra volt ez, az időjárással nagy mázlink volt, ismét jól éreztük magunkat. Kutyákat este nem kellett altatni :D