7-8-9. trükk

Kedden Lynn hányt, majd hasmenése is volt, így nem tudtunk trükközni. Tegnap már megtanult egy egyszerűt, újságot kellett behoznia a postaládából. Ez nem volt túl nehéz, sima apport, először szájába adtam az apportot, majd dobáltam kicsit neki, végül betettem a postaládába és mondtam neki, hogy hozza. Szerencsére bármit szívesen a szájába vesz:)

7. trükk

A mai viszont felért kettővel, így be is pótoltuk a keddit. CD lejátszóba kellett beraknia a CD-t, de először még ki is kellett nyitni, majd becsukni. Hát, nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam :D
Először kinyitnia kellett. Mindenképpen a mancsával akarta kaparni meg csapkodni, hiába nem kapott rá klikket, nem érdekelte, csak mancsolt... Aztán rágni akarta volna :D Majd végre odanyomta egyszer az orrát, ment is a kaja. Elsőre persze nem esett le neki, hogy csak ennyi a dolga, hogy jól odanyomja az orrát, próbálkozott újra mindennel. De kezdett leesni neki, hogy nem nyalogatni, nem húzogatni kell a száját, csak jó erősen megnyomni. Egyre többször sikerült neki, de még mindig azt hitte, hogy az a feladat, hogy minél hosszabb ideig odanyomja az orrát. De persze amíg fel nem emelte a fejét, nem tudott kinyílni a fedél....
Amikor ez már ment odaadtam a CD-t a szájába. Itt már mutattam neki, hogy hova kéne tennie, de mindenképpen a tetejére akarta. Vagy az elejére, igaz nem is volt túl sok hely az orrának. Kicsit megdöntöttem neki a magnót, akkor már párszor sikerült beleejteni, de még nem volt az igazi. A klikk persze csak ekkor ment, kezdte is érteni, hogy oda kéne belerakni, csak nem igazán sikerült neki. Megint nekiállt kaparászni, csapkodni, odatartotta az orrát :D Aztán egyre többször beletalált, és sikerült neki:)
Jött a következő lépés, leraktam a földre a CD-t, először azt is kaparta, de elég könnyen sikerült felvennie. Utána már csak mondogatni kellett neki, hogy rakd bele, vitte is, ha elsőre nem sikerült, addig lökdöste, amíg a helyére nem került. Az utolsó a lejátszó tetejének a becsukása volt, itt már csak mutattam neki mit csináljon, odanyomta az orrát és becsukta. Ezt értette meg legkönnyebben.

8-9. trükk

Egri Bükk 30 TT

Második teljesítménytúránk volt ez, még az utolsó napokban is gondolkoztam, hogy menjünk-e vagy ne. De aztán csak nem hagyhattuk ki:)
6:30-ra ért be Kövesdre a vonat, azzal jöttek a többiek, úgyhogy már fél 6-kor keltem. Felvettem őket, aztán irány Felsőtárkány. Először túlmentünk rajta, sehol se láttam hol kéne megállni, de megnéztem neten és meglett, Imókő üdülőnél volt a rajt. Csak én neveztem, 64. voltam a 30-as távon, nem sok induló volt... Megkaptam a papírokat, nem voltam még teljesen magamnál, elég nehezen értettem meg melyik térkép micsoda. Az út első szakasz szinte folyamatosan emelkedett, fel egészen a Vasbánya-nyeregig.

 Már ekkor ki voltam fáradva... A kutyákat szinte rögtön elengedtük, alig láttunk embereket, akkor meg minek legyenek pórázon? Gyorsan felértünk a Török-útra, egy hete jártunk itt, ismerős volt a terep, legalább rögtön tudtuk a kereszteződésnél, hogy merre menjünk tovább.

 Még mindig nagyon szeretem ezt a részt, hogy végig előttünk az egész Bükk...

és most a köd se takarta el. Sorban hagytak le minket az emberek, mi persze félreálltunk, kutyákat odahívtam, amíg elmentek. A Völgyfőház volt az első EP, itt se volt senki rajtunk kívül. 9:50-re értünk be,

 meg is álltunk egy kicsit enni, majd haladtunk tovább, eddig ismeretlen terepen. Itt is láthattuk a múlt heti vihar pusztítását, kerülgettük is a kidőlt fákat,

jó sok időt elvett, a végén jól jött volna az a pár perc.
Elhagytuk a Zsuzsa-forrást,

majd haladtunk tovább Gerzsény felé, amit végül nem is láttam.

 Volt egy nagyon szép rész, még meg se néztem a térképen hogy hol van pontosan, szép volt a kilátás.

Az erdő nagyon változatos volt, tele virágokkal, mindenféle fákkal, nem véletlenül a kedvenc hegyem a Bükk:)

A 2. EP a Pazsag erdészháznál volt. Előtte még találtunk egy hatalmas pocsolyát, a kutyák jól meg is fürödtek benne, lehűtötték magukat.

 Az erdészháznál pecsételtünk, kaptunk zsíros kenyeret, finom volt:) Ránk lett szólva, hogy miért nem hagyjuk a kutyákat mászkálni :D És még kenyeret is kaptak, szépen sorban mindenki:) Túl sok időt töltöttünk itt el, de olyan jó volt kicsit pihenni:)

Ezután aszfaltozott úton haladtunk felfelé, a Lillafüredet Felsőtárkánnyal összekötő út felé. Ekkor kezdett el dörögni az ég is, és nagyon beborult...

Volt egy labis lány, akivel eddig folyamatosan előzgettük egymást, őt itt láttuk utoljára. Az út túloldalán szerencsére észrevettük a szalagozást, itt kellett továbbhaladni a Keskeny-Bükk felé a zöld jelzésen. Ismét nagyon szép volt a táj, hát még ha nem lett volna ennyire beborulva...

Innentől kezdve már egy emberrel se találkoztunk, még a térképet is elővettem, hogy biztos jó irányba haladunk-e, de igen. Végre meglett az EP is, pár percre megálltunk itatni, majd jött egy újabb kemény szakasz, a kék+ jelzésen felfelé... Nem hiányzott már ez az emelkedő, azt hittem sose lesz vége. Aztán csak elértük a síkabb részt, innentől már végig ezen a jelen haladtunk a Stimecz házig. Következtek a lejtők, amiken könnyebb volt lefelé szaladni, mint sétálni, ezért szaladtunk.

Ráadásul nagyon le voltunk maradva, azt hittem be se érünk a célba szintidőn belül. Hát, ha nem futunk, nem is sikerült volna. A kisvasút felé közeledve már egyre több emberrel találkoztunk, valószínű a forráshoz mentek, bár nem tudom hogy jut eszükbe magassarkúban meg papucsban erdőben mászkálni...
A Stimecz háznál benyomtam az utolsó pecsétet, ittunk a kútból, kutyák meg mentek pancsolni. A következő szakasz a sínek mellett vezetett, a sín mellett pedig patak folyt, úgyhogy a kutyáknak nagyon tetszett.

A Varró háznál már több kocsival is találkoztunk, itt aszfalton kellett továbbhaladni. Elég hosszú volt ez a rész is, ráadásul az eső is elkezdett esni. Az utolsó emelkedő nem hiányzott, kicsit meg is áztunk, de sikerült szintidőn belül beérnünk. Megkaptam az oklevelet, a kitűzőt, elég szép darab:)

Megcsináltuk a csoportképeket, ettünk egy jégkrémet, majd bepakoltunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Mire Egerbe értünk már rendesen szakadt az eső, dörgött, villámlott, de annyira, hogy azt se láttam hol az út, hiába ment az ablaktörlő... Andornaktályánál már végre elállt, negyed 6 körül értünk Kövesdre.
Jól kifáradtunk, ez volt az eddigi leghosszabb túránk, az itiner szerint 30,8 km, a GPS szerint 32 km körül volt. És mindez 7:50 alatt:)

100 trükk 100 nap, #3-6.

Sűrű volt a hétvégénk, így kicsit lemaradtunk a trükkökkel. De most pótoltunk, 4-et is megtanult ma Lynn.

3. Told a széket
Ebben annyi volt a nehézség, hogy a szék nem csak egy irányba tud gurulni, hanem szinte mindenfelé :D A folyosót választottam helyszínül, jobban gurult ott, mint bent a szőnyegen és szűk volt a hely is, így könnyebben lehetett egy irányba tolni. Lynn először mindenképp fel akart ugrani a székre, de aztán rájött, hogy most nem ez a feladat. Elkezdte tolni, nyomtam is rögtön a szájában a kaját, közben a hátsó lábaival meg próbált felmászni :D Aztán már elég volt csak néhány falat, gyorsan végigtolta azon a pár méteren. Először még mellette álltam, hogy egyenesen haladjon, aztán már ment neki egyedül is.

4. Lábtörlés
Igazán hasznos trükk lesz ez, ha rendesen megtanulja.:) Muszáj volt a lábammal tartani, különben elszállt volna a lábtörlő. Nem igazán értette mit akarok tőle, megint előadta az összes trükköt, falramászástól kezdve a nyuszizásig. Aztán beraktam egy szem kaját a lábtörlő alá, rögtön elkezdte kaparni. Ment is a klikk meg a kaja. Úgy látszik jobbkezes, mert szinte mindig csak azzal kapart :D De azért néha megpróbálta a másikkal is. A végén már csak több kaparás után ment a kaja, nézett is, hogy mikor kapja már:)

5. Bukfenc
A hempergés már régóta megy, de  csak az egyik irányba. Gondoltam most megtanulja a másik irányba, és az lesz a bukfenc. Kajával mutattam neki a mozdulatot, először sehogy se akart abba az irányba gurulni. Aztán végre átfordult, eldőlt, majd a hasát mutogatta :D Mikor már ment a mozdulat, elővettem a frizbit, az sokkal jobban érdekli, mint a kaja, sokkal jobban pörög rá:) Még keveri, hogy melyik a hempereg és melyik a bukfenc, de a tempó már megvan:)

6. Könyv egyensúlyozása
Már nem tudtam mit kitalálni, először aprópénzt akartam vele pakoltatni, de annyira lihegett, hogy attól féltem lenyeli. Úgyhogy megpróbálkoztam ezzel, olyan egyszerűnek tűnt. Rátettem a fejére a könyvet, folyamatosan mondogattam, hogy maradmaradmarad, nehezen bírta ki, hogy ne mozduljon meg:) És persze egyfolytában lihegett. De ezt csinálta meg a leggyorsabban.

És persze a videó se maradjon le:
#3-6. nap

100 nap 100 trükk, 2. nap

Sok eszem volt, séta után kezdtem el klikkerezni vele... úgy lihegett, hogy az eredeti tervet megváltoztattam, nem pénzt kellett pakolnia, csak papírgalacsinokat. Először a kukába akartam tetetni vele, de az túl egyszerű lett volna. Aztán megláttam a hengert, tökéletes :D
Most nem formáltunk, egyszerűen csak mutattam meg mondtam neki, hogy rakja bele. A nehézség annyi volt, hogy ha nagyon meglökte a hengert, akkor az felborult. Erre gyorsan rá is jött, hogy óvatosan érjen hozzá. Azt hiszem ez is túl egyszerű volt neki, elsőre belepakolta az összeset, a videón a második próbálkozás látható.
Érdekesség még, hogy nem kapott érte jutifalatot, kíváncsi voltam, hogy így megcsinálja-e. Aztán mikor befejeztük persze jól meg lett pofozva, neki ez szerintem nagyobb jutalom, mintha husit kapott volna :D

2. nap

100 nap 100 trükk

Már tegnap is olvastam az ötletről, gondolkodtam is, hogy neki kéne kezdeni, de nem jutottam el odáig. Aztán ma nem bírtam tovább, úgyis régóta nem klikkereztünk már, így legalább meglesz a motiváció :D
Először Lynnel kezdtünk hozzá, lehet később a többiekkel is kipróbálom, bár ők nem igazán szeretnek klikkerezni...

Első trükknek mi is az ajtó becsukását választottuk, Lynn kölyökkorában már tanulta a szekrényajtó csapkodását, de ott elég volt picit hozzáérni és már csapódott is. Ajtót kinyitni is tud, de becsukni még nem :D Úgyhogy neki is álltunk. Kb. 5 percig tartott a játék, Lynn szinte mindennel bepróbálkozott. Harapdálta az ajtót, ki akarta nyitni, aztán feltolatott a falra, már majdnem kézenállt. Aztán nekiállt nyuszizni, közben szégyellte magát, majd a fejé hajtogatta le a lábához... De eszébe se jutott az ajtót csapkodni. Néha véletlenül hozzáért a mancsával, rá is klikkeltem, de nem értette. Aztán egyszer beült nyusziba és két kézzel rácsapott az ajtóra :D be is csukódott :D Nem tudom miért, de sose akart szembeállni az ajtóval, csakis oldalt és úgy nyúlkált felé, így persze csak karmolászta. De végül csak összejött, megértette mit akarok.:)

itt az első videó:
#100days100tricks #1 csukd be az ajtót!

itt meg a lista az összes beküldött videóról:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLlSoYxlmGgneo26r6DDaE-SF12aGs8qGh

Bükk 900-as csúcsai, 1. felvonás

Egész jövő hétre esőt mondanak, ezért a szombatot kineveztük túrázós napnak. Nem indultunk túl korán, 10 körül értünk a parkolóba. De hogy hova is mentünk?
Már tél óta nézegettem, hogy van egy olyan túramozgalom, hogy Bükk 900-as csúcsai. Ezekből van vagy 50, a mozgalom során 20-at kell felkeresni. Van egy teljesítménytúra is, itt 1 nap alatt kell az összeset megmászni tetszőleges útvonalon, erre még nem vállalkoznék :D A legnagyobb nehézség, hogy alig van olyan csúcs, amihez út vezet, toronyiránt, ágak-sziklák között haladva kell megtalálni a pontokat.
Mi a Bánya-hegyi parkolótól indultunk, a zöld jelzésen, már megszokott úton indultunk felfelé.

Most se tértünk le a Három-kő felé, hanem a Nagy-mezőt vettük célba.

 Végre ez is kizöldült, húsvétkor mikor itt jártunk még elég csupaszak voltak a fák. Hiába volt szombat, nem volt fent senki. Innen a sárga kerékpároson, majd a kéken, piros X-en haladtunk.

Találtunk egy szuper rétet, tele fenyőkkel, nagyon szép hely...

Ezután a K+ következett, erről tértünk le az első csúcsok felé.

Itt még találtunk egy kis ösvényt, ami a két hegy között vezetett, de felfelé már toronyiránt mentünk. Először a Mélysár-bérchez, ez gyorsan meglett.

Kilátás persze nem volt, úgyhogy pecsételés után mentünk is lefelé. A másik csúcs, a  Fekete-sár-bérc szinte szemben van ezzel, újabb emelkedő következett. Talán hosszabb is volt az út felfelé és a tábla is nehezebben lett meg, de még mindig időben voltunk.

Futás lefelé, mire visszaértünk a jelzett útra, pont szembejött egy csapat, akik ugyanezeket a csúcsokat keresték. Ha nem mondják, hogy most jöttek le a Huta-bércről el is felejtem, pedig az is itt van az út túloldalán. Úgyhogy nekiindultam, itt már nagyon kisütött a nap, és sziklásabb volt a talaj, lassabban haladtunk. A hegyoldal meg tele volt virágzó erdei szamócával, egy hónap múlva lehet szüretelni.:)

Ez a tábla is hamar meglett, ment a harmadik pecsét a lapra, majd ismét lefelé a legrövidebb úton. Pont ott értem ki, ahol szerettem volna, így újra jelzett úton haladtunk az Olasz-kapu felé.

A következő két csúcs a Kőrös-bérc és a Virágos-sár-bérc volt. Egy kis házikó mellett haladtunk a tanösvény jelzésén, egy részen tele volt minden virágokkal...

Felmentünk a Kőrös-bérchez, ide is út vitt, sorompóval lezárva. Mert ugye itt van a rádiótorony is, meg néhány épület.

Az út pont a tábláig vitt, megnéztük a tornyokat, pecsételtem, majd futás lefelé a Kőrös-lyuki barlanghoz, ahol egy geoláda is el van rejtve.

Szép ez a hely, a barlang, a láda is hamar meglett, bár jelszót nem találtunk... Itt kicsit kóvályogtunk, nem találtuk merre kell felmenni a hegyre, pedig csak a barlang fölé kellett volna felmászni. Ehhez a csúcshoz is egyedül mentem, talán ez a Virágos-sár-bérci tábla lett meg a legnehezebben...

Gondolkodtam, hogy átvágjunk-e a hegyen le a Három-kő felé, de inkább maradtunk az ismert úton és visszafordultunk az Olasz-kapu felé. Itt néhány túrázót útbaigazítottunk, mi pedig siettünk a Zsidó-rét felé.

Nagyon szeretem ezt a részt, annyira szép az a sok töbör... Lassan elértük a Keskeny-rétet,

majd irány felfelé a Három-kőre. Nagyon szép volt a kilátás!

Annyira tiszta volt az idő, egészen Kövesdig el lehetett látni.

Még a Mátra is annyira közelinek tűnt, máskor a szomszédos hegyek se látszanak ennyire tisztán. Alig bírtuk otthagyni, sokáig nézelődtünk, úgyhogy az utolsó két csúcsot már nem volt időnk megkeresni. Inkább gyorsan elindultunk lefelé a szokásos úton, kb 1 óra alatt le is értünk.