A találkozó 8 és fél 9 között volt megbeszélve Bánkúton. Most kivételesen sikerült időben elindulnunk, még senki nem volt fent, mikor odaértünk. Útközben hatalmas köd volt, a hegyek teteje ki se látszott, elég szokatlan ez április végén... Meleg se volt, majd megfagytunk, mire odaért mindenki :D Így legalább volt időnk készülődni, megnéztük a térképeket, befújtam a kutyákat. Fél 9 körül megérkezett a debreceni konvoj, és a pólók is, néhányan fel is avatták őket :)
A Gerennavár felé indultunk el a sárga jelzésen. Még ekkor is nagy köd volt, kilátás szinte semmi, néha a csapat vége nem látta az elejét...
Valószínűleg túl hamar fordultunk le a jelzett útról, jött egy nagy emelkedő, azt hittem ez visz a Gerennavár felé. De tévedtem, az út elfogyott, el is keveredtünk.
Találtunk egy nagy sziklás részt, a GPS szerint itt kellett volna lefelé haladni, de nagyon meredek és csúszós volt a talaj. Páran elindultunk lefelé, de a többség visszafordult az elágazásig és ott megvártak minket. Nagyon meredeken haladtunk lefelé, néha derékig érő avarban, azt se láttuk hova lépünk. Aztán leértünk egy szurdokszerű részre, itt még mindig lefelé kellett haladnunk a sok kidőlt fa között.
Ez a szakasz amúgy nagyon szép volt, Leány-völgy a neve, és útközben még a nap is kisütött. :) Folyamatosan figyeltem a GPS-t, mikor a legközelebb voltunk a Gerennavárhoz elindultunk felfelé. Szörnyen meredek volt! Szinte végig csak négykézláb tudtunk haladni, kidőlt fákba, sziklákba kapaszkodva, és úgy tűnt, sose érünk fel a tetejére. Ráadásul a sziklák potyogtak, ahogy rájuk léptünk, nagy szerencse volt, hogy senki fejére nem esett semmi.
Aztán végre megláttam a hegy tetejét, meg egy kocsit, felértünk! Sikerült pont a Gerennavár előtti pihenőhöz megérkeznünk, jól belőttem a célt:) Itt kicsit megpihentünk, közben a csapat többi része már keresett minket, megbeszéltük, hogy az Olasz-kapunál találkozunk. Gyorsan felszaladtunk a várhoz, a láda hamar meglett, a szirtkódért viszont körbe kellett járni mindent.
Elláttunk egészen a Bélkő sarkáig, már kezdett felszállni a köd és egyre szebb lett a kilátás is. Ezután már siettünk a többiekhez, akik már majdnem 2 órája ránk vártak. A sárgán hamar oda is értünk, örültek nekünk, hogy végre megvagyunk :D
El is indultunk a tanösvény jelzésén a Zsidó-rét felé.
Végre kiértünk a fennsíkra, a sok töbör és víznyelő közé... Még mindig nagyon szép ez a rész. A Zsidó-rét környékén többször megálltunk nézelődni, picit frizbizni, a borderek rögtön beindultak :D
Nem volt túl meleg, így továbbhaladtunk a Keskeny-rét felé. Most nem mentünk fel a Tarkőre, rögtön a Három-kőt vettük célba.
Reggel még nem hittem, de most kilátás is volt! És még milyen szép... régen volt már ilyen tiszta az idő.
Itt elég sokáig maradtunk, persze a csoportképeket is itt készítettük el. :)
Egy jelzetlen úton jutottunk vissza a kék jelzésre,
ami egyenesen Bánkútra vitt minket. Visszafelé már a nap is kisütött, így persze a táj is sokkal szebb volt, mint reggel. :)
A kocsik már vártak, indultunk is haza, 19 km-t mentünk ma. Ismét szuper volt!
