Esti séták

Mostanában a város körüli földutakat fedezzük fel esténként. Kezdem unni, hogy állandóan beszólogatnak a sétáltatás miatt, meg Foszkót nem is nagyon akarom itt a szokásos helyen elengedni, mert nem jön vissza, meg úgyis kell egy kis változatosság:)

Ma Szentistván felé indultunk, az utolsó házak után kezdődik egy földút, ott tettem le a kocsit, majd nekiindultunk.Nagyon jó idő volt, még este 7kor is 20°C, mintha nyár lenne... Kutyuskák meg voltak zakkanva, mindenki csak rohangált össze-vissza, nagyon élvezték a szabadságot. :)

Térkép szerint van ott egy Nád-ér nevű patakocska, de be van szántva a medre is... Kicsit lejjebb mentünk, ott már meglett a meder is, ki is van tisztítva.

Haladtunk tovább lefelé Keresztes felé, majd egy idő után visszafordultunk és egy másik úton egészen az autópályáig elsétáltunk. Nagyon elkezdett fújni a szél, úgyhogy siettünk vissza, mégis jól megáztunk... De amilyen hirtelen jött a vihar, olyan gyorsan el is tűnt. Hazafelé pedig nézhettük a naplementét. :)

Ja és szinte az egész napot azzal töltöttem, hogy Blekit fésültem. Olyan kis kopasz lett, teljesen megfiatalodott :)

Karácsony

A karácsonyunk nagyon gyorsan eltelt, nem igazán volt időm a kutyákra se, Foszkót is megkaptam újra a két ünnep között... nagyon rövidek voltak a napok. A fadíszítés után áthoztam Foszit is, megkapták a szokásos rágcsát majd kidőltek a meleg kövön. Sétálni általában a földútig mentünk, ott nyugodtan el tudom engedni egyszerre a 4 kutyát, Foszi is jobban visszajön, mert nem annyira ismerős neki a terep.
Játszottunk kicsit a fényekkel is, a sötét szobában alig tudtam ébrentartani a kutyákat :D

December

Már majdnem egy hónap eltelt azóta, hogy írtam. Igazából nem sok minden történt mostanában, séták majdnem minden nap, Foszkót is kölcsönkaptam párszor 1-2 alkalommal, most is enyém még a hétvégéig.
Túrázni se voltunk, még a hó se esett, hiába van már december vége...
Pár napig nagyon szép volt a táj mikor mindent belepett a zúzmara, a nagy ködben el is tévedtünk a határban :D Hiába lakunk itt már ezer éve.
Csináltam a kutyáknak fényvisszaverős mellényt, ami mostanában jól is jön, mert gyakran csak sötétben tudunk sétálni menni.

Én viszem az elemlámpát és figyelem hogy rohangálnak össze-vissza a kutyák :D

A nap nagy részét bent töltik, ha trutyis idő van még pisilni is alig lehet kirugdosni őket :D ilyenkor együtt alszanak a macskákkal, egymásba gabalyodva:)))

Tüzelés

Lynn 14 hónaposan kezdett tüzelni. Én már nagyon vártam, vagyis igazából azt, hogy legyünk már túl rajta... Az első hét, kb. a 10. napig egész egyszerű volt. Persze Lynn szobafogságban és egy percre se mehetett ki egyedül, Montyka meg nem jöhetett be. Ha meg bejött Lynn ment a ketrecbe, még szerencse, hogy szeret ott lenni.

a tüzelés mellékhatásai, nagyon unatkozott...

úgyhogy naponta többször kivittem frizbizni :D

 A sétáknál se volt gond, mindegyiket jobban érdekelte a labda, mint a másik :) Szóval nyugodtan vihettem őket együtt. Ráadásul az első héten még Foszkó is az enyém volt, de így szegény a nap nagy részét otthon töltötte... de persze a sétákra jött ő is.

Aztán a második héten éjszakánként Monty elkezdett felmászkálni hozzám. Lynn velem szokott aludni, én meg arra ébredtem hajnalban, hogy valaki kaparja az ajtót. Persze Monty volt ott, hiába zavartam le, többször is visszajött. Úgyhogy muszáj volt megkötni éjszakára, mert nem igazán biztonságos a meredek lépcsőnkön fel-le mászkálni sötétben...
A 11. nap környékén kezdett el nyüszíteni Monty. Egész éjszaka, nappal is, ha kint volt, Lynn meg bent. De érdekes, ha mindketten itt voltak, egy légtérben, akkor nyugi volt. Úgyhogy esténként nem a kicsit, hanem Montykát vittem fel magamhoz, szerencsére így csendben aludt reggelig.

Egy hét volt ilyen nehéz, sétálni is külön vittem őket. Következő hét csütörtökön kezdett végre csendesedni a dolog, Monty megnyugodott, a vérzés is egyre kevesebb lett, kezdtem reménykedni, hogy hétvégére befejezi.
Aztán szombaton vége is lett, Montyt se érdekelte már, reggelre egy csepp vér se volt a bugyiján, úgyhogy nagyon örültem, a vasárnapi túrára ő is jöhetett.:)

Őszi túrák

Nagyon szeretem az őszt, mikor pár hétre minden tarka lesz, ilyenkor a legjobb túrázni. Sajnos idén az össze-vissza időjárás miatt jóval hamarabb elkezdtek sárgulni a fák és mire eljutottunk az erdőbe alig találtunk olyan helyet, ahol még nem volt kopasz minden növény.
Október elején is túráztunk egyet, akkor még majdnem mindenhol zöldek voltak a fák.
Október 3. hetében majdnem minden napra jutott egy kis erdőjárás. Hétfőn rokonlátogatásból hazafelé tartva több helyet is útbaejtettünk. Bánhorvátira mentünk, ez egy kis falu Kazincbarcikától nem messze. A határában van egy nagyon szép fasor, akárhányszor arrajárunk mindig megállunk itt. Ha szerencsénk van ilyen

Most hiába mentünk 2 héttel korábban, mint akkor, már alig volt a fákon levél :(

Nem is maradtunk sokáig, célbavettük a Lázbérci-víztározót. A bejáratnál ki volt írva, hogy háziállatot bevinni tilos. Ha valaki szólt volna, hogy vigyük el a kutyákat elmagyaráztam volna, hogy ők nem háziállatok, hanem családtagok meg munkakutyák :P

Itt se volt már olyan szép a part, mint legutóbb, de azért pár kilométert sétáltunk, majd visszafordultunk. 

Ezután a szokásos útvonal helyett a Bükkön keresztól indultunk hazafelé, hogy még útközben meg tudjunk állni Bánkúton. Ahogy mentünk felfelé, úgy lettek egyre csupaszabbak a fák. Elsétáltunk a Bálványra, a kilátóhoz, nem volt hosszú, kb 1 km. 

A kilátó kétszintes, az alsóhoz még lépcső visz, ide feljött velem Lynn is, a másodikra viszont már létrán kell felmászni. 

Nem vagyok tériszonyos, de ahogy lépegettem felfelé sokszor elgondolkoztam, hogy nem merek továbbmenni, vissza kéne fordulni... 

de aztán feljutottam, megérte ezért a kilátásért!

 Nézelődtem, körbefényképeztem, majd elindultam lefelé, az már könnyen ment.:) Visszasétáltunk a kocsihoz egy másik úton, majd hazafelé még megálltunk Bükkszentkeresztnél is, de itt sajnos ismét csupasz volt az összes fa :( Mentünk is tovább.

Kedden csak itthon sétáltunk, le a vasút mellé az erdősávhoz, majd a reptérre, hátha megtaláljuk Monty nyakörvét, amit pár hete vesztettem el. De nem lett meg:(
Szerdán a IV. BKT, Miskolc széléről indultunk fel a Fehérkőhöz, majd le Lillafüredre, aztán a túloldalon a másik hegyre és vissza Miskolcra. Most is elég sokan összegyűltünk, kb. 25-30 kutya volt velünk és a gazdik. Az idő szuper volt, kb. 25 fok, napsütés, mintha nem is október lett volna...

Pénteken Miskolcon jártunk, délután volt pár óra szabadidőnk, úgyhogy a szerdai útvonalon elindultunk felfelé a Gulicskához, majd le egy másik úton.
Szombaton IV/2. BKT, a csapat másik felével a Bükk-fennsíkon. Ismét jó időnk volt, felmásztunk a Tar- és a Háromkőre, szirtkódokat gyűjtöttünk, 19 km-t sétáltunk és még sötétedés előtt vissza is értünk.

Újra 4 kutyás élet

Foszkó megint enyém volt egy hétig. Olyan ez a kutya nekem, mintha én is a gazdája lennék, ha nincs velünk sétán hiányzik, de néha meg nagyon tud idegesíteni, mert nem éppen jólnevelt...
Azt szeretem benne, hogy annyira tud örülni nekem, percekig csak bújik és lökdös és simogattatja magát. Első nap mikor átmentem hozzá nem értette, hogy mi van, szaladt hozzám, majd a teraszra, kukucskált befelé, majd vissza hozzám, mintha azt kérdezné hova lett a gazdi???
Ilyenkor át szoktam hozni délutánonként hozzánk, hogy ne legyen egész nap egyedül, aztán este hazaviszem, megetetem és mindenki megy a dolgára.
Szombaton ő is jött velünk a IV/2. BKT-re. Először nem akartam elengedni, hadd húzzon egy kicsit az emelkedőn, és fáradjon. Aztán mikor elhagytuk az utat mehetett ő is szaladgálni. De nem nagyon akart, pár kirohanás után mindig visszatért hozzám :D el is neveztük Árnyéknak. Nagyon élvezte, hogy mindenki simogatja, hogy velünk lehet, ha meg nem látott, vagy otthagytam valakinél, akkor addig nyüszögött, amíg vissza nem mentem. Nem gondoltam, hogy ilyen jól fogja bírni, van rajta bőven túlsúly, de nem volt vele gond.

Vasárnap jöttek a problémák, Lynn elkezdett tüzelni o.O Elkezdtem aggódni, hogy most mi lesz, 1 hétig 2 kan és egy tüzelő szuka... Aznap nem is mentünk sétálni, de azért áthoztam, Monty örült neki. Érdekes, hogy ilyenkor mikor nálunk van Monty szerelmes lesz Foszkóba. Állandóan követi, mászik rá, Foszi meg azt hiszi játszani akar vele, teljesen hülyék :D de legalább lefárasztják egymást.
Hétfőn  már muszáj volt elvinni őket sétálni, a két kan jött pórázon, a lányok meg kergetőztek. Ismét lementünk az erdősávig, kicsit fényképeztünk, majd mikor már mindenkinek lógott a nyelve hazajöttünk. Ez ment kb minden második napon, szerencsére a kanoknak még nem tűnt fel, hogy tüzel a gyerek.

Szerdán óriási csoda történt, a szomszéd cica, akit több mint fél éve senki nem látott hazajött :O :O :O Mikor este vittem haza Foszkót nyávogást hallottam, odavilágítottam a lámpával, és nem egy macska szaladt a kerítés mellett? pár másodperc múlva meg már ott nyávogott előttem, mintha semmi se történt volna. És persze pont akkor kell hazajönnie, amikor a gazdik 1000 kilométerre vannak :D Szegény majd leesett a székről, mikor meglátta az SMS-t :D Pusi szépen meg is várta, hogy gazdiék hazajöjjenek, reméljük most már otthon is marad. :)

A hét többi napja gyorsan eltelt, szerencsére végig jó idő volt, nem az az esős trutyi, mint most. Hétvégén hazajöttek szomszédék is, visszatért minden a régi kerékvágásba:)

Sétálunk

Szombaton egész jó idő volt, persze pont akkor bújt el a nap, amikor kimentünk sétálni. Frizbiztünk és mivel volt segítségem, így fényképeztünk is. Jó ez a frizbizés, amíg az egyik szalad a korong után, addig a többiek gyakorolják a helybenmaradást.

8,5 éves, mégis bolond :D

:D

ige, a frizbi nem az ő sportja :D

honnan fut neki :O

Montyka annyira szépen ugrik...

egy kis menetelés

repülés

a frizbiért bármit

Torpedó, mint birka:)

Másnap gondoltam kipróbálom, hogy mit szólnak ahhoz, ha megtanítom őket fektetett létrán mászkálni. Lynn rögtön úgy sétált rajta, mintha a földön lenne. Úgy kellett rászólni, hogy lassabban menjen, ne rohanjon ott is :D Aztán jött Bleki, őt az elején fogni kellett, mert elég lassan jött rá, hogy kell lépkedni.  De aztán sikerült neki is :) Végül Montyka következett, vele már nehezebb volt, állandóan leesett, nem a lába alá nézett, csak engem figyelt. Hát igen, neki sajnos nem túl jó a mozgáskoordinációja. A végén ha ott álltam mellette, és tudott támaszkodni, akkor már egész ügyes volt.