Népek Tavasza TT

Március 15-én Miskolcon szokott lenni egy teljesítménytúra. Már tavaly is gondolkoztam rajta, hogy el kéne menni, de aztán a hó közbejött... Idén páran összebeszéltünk a BKT-s csapatból és nekiindultunk. Nem apróztuk el, rögtön a 25-ösre neveztünk, ami igazából majdnem 27 km lett.
8 körül gyülekeztünk a Majális Parknál, amikor mindenki megérkezett felmásztunk a rajthoz. Én már ekkor kifáradtam :D Átvettük a papírokat, fizettünk, majd irány a turistaút. A kutyák rám voltak kötve, húztak is lefelé a lejtőn :D Az útvonal első része ismerős volt, Molnár-szikla, Szeleta-tető mellett haladtunk. Lassan elértünk az első ellenőrzőponthoz, kutyákat kifektettem, amíg pecsételtek. A pontőr nénik teljesen el voltak ájulva tőlük, hogy milyen szófogadóak :D

Mindenkinek mutogatták őket, hogy milyen szépen fekszenek :D
Ekkor még alig 6 km-t tettünk meg, hátravolt még több, mint 20... Úgyhogy siettünk tovább. Útközben a szél kezdett feltámadni,  nem volt melegünk.

A 2. EP-hoz hamar odaértünk, ez a Csókás esőbeállója volt. Ezután aszfaltos rész következett,

 kutyák pórázra, majd elfordultunk az Örvény-kő felé, következett az emelkedő. Ebből az irányból még sose mentem fel. Fent nagyon fújt a szél, majd levitt minket a csúcsról.

Kilátás se sok volt, úgyhogy mentünk is tovább, le a hegyről a szokásos útvonalon,

majd tovább az Aranylépcsőn át. Ez egy jó hosszú ereszkedés volt, ráadásul pont belekeveredtünk néhány csoport közé, akik nem igazán voltak oda a kutyákért...

Meg is kaptuk, hogy miért hagyjuk a forrásból inni őket, hogy isznak így ők utánuk? :D Garadnánál volt a következő EP, itt kaptunk zsíros kenyeret és teát is, végre leültünk egy picit pihenni. Bőven szintidőn belül voltunk, úgyhogy ráértünk.

Most ismét aszfalton kellett haladni, jó sokáig, majd következett egy kemény emelkedő Csókáshoz. Azt hittem sose érünk fel...

Ismét pecsételtünk, majd mire Dante-poklához értünk elkezdett esni az eső is. Nem volt kellemes a szélviharban. Ráadásul a cipő is már nagyon törte a lábamat, minden lépés fájt, már azon gondolkoztam, hogy gyalog megyek tovább.

Keskeny-lyuknál és Ortástetőnél is begyűjtöttük a pecséteket, hát nem irigyeltem a pontőröket ebben az időben ott állni egész nap... Ezután már szépen lassan haladtunk, alig vártuk a célt. Bőven szintidőn belül értünk be, 7:20 alatt. Megkaptuk az utolsó pecsétet, kitűzőt, emléklapot, és leültünk enni.

Kutyák is meg lettek kínálva. :) Ezután még következett a hazaút, jó volt hazavezetni ennyi mászkálás után :D
Kutyásként is jó volt részt venni ezen a túrán, a vártnál jobban fogadták őket mindenhol, persze volt néhány ember, akiknek nem igazán tetszettek. :)

IX. BKT

Régen kirándult már együtt a csapat, most végre sikerült összehozni egy túrát. A létszám pont ideális volt, 18 kutya, 20 gazdi, és ismét szuper csapat jött össze. :)
A találkozó 8 és fél 9 között volt megbeszélve Bánkúton. Most kivételesen sikerült időben elindulnunk, még senki nem volt fent, mikor odaértünk. Útközben hatalmas köd volt, a hegyek teteje ki se látszott, elég szokatlan ez április végén... Meleg se volt, majd megfagytunk, mire odaért mindenki :D Így legalább volt időnk készülődni, megnéztük a térképeket, befújtam a kutyákat. Fél 9 körül megérkezett a debreceni konvoj, és  a pólók is, néhányan fel is avatták őket :)

A Gerennavár felé indultunk el a sárga jelzésen. Még ekkor is nagy köd volt, kilátás szinte semmi, néha a csapat vége nem látta az elejét...

Valószínűleg túl hamar fordultunk le a jelzett útról, jött egy nagy emelkedő, azt hittem ez visz a Gerennavár felé. De tévedtem, az út elfogyott, el is keveredtünk.

Találtunk egy nagy sziklás részt, a GPS szerint itt kellett volna lefelé haladni, de nagyon meredek és csúszós volt a talaj. Páran elindultunk lefelé, de a többség visszafordult az elágazásig és ott megvártak minket. Nagyon meredeken haladtunk lefelé, néha derékig érő avarban, azt se láttuk hova lépünk. Aztán leértünk egy szurdokszerű részre, itt még mindig lefelé kellett haladnunk a sok kidőlt fa között.

Ez a szakasz amúgy nagyon szép volt, Leány-völgy a neve, és útközben még a nap is kisütött. :) Folyamatosan figyeltem a GPS-t, mikor a legközelebb voltunk a Gerennavárhoz elindultunk felfelé. Szörnyen meredek volt! Szinte végig csak négykézláb tudtunk haladni, kidőlt fákba, sziklákba kapaszkodva, és úgy tűnt, sose érünk fel a tetejére. Ráadásul a sziklák potyogtak, ahogy rájuk léptünk, nagy szerencse volt, hogy senki fejére nem esett semmi.
Aztán végre megláttam a hegy tetejét, meg egy kocsit, felértünk! Sikerült pont a Gerennavár előtti pihenőhöz megérkeznünk, jól belőttem a célt:) Itt kicsit megpihentünk, közben a csapat többi része már keresett minket, megbeszéltük, hogy az Olasz-kapunál találkozunk. Gyorsan felszaladtunk a várhoz, a láda hamar meglett, a szirtkódért viszont körbe kellett járni mindent.

Elláttunk egészen a Bélkő sarkáig, már kezdett felszállni a köd és egyre szebb lett a kilátás is. Ezután már siettünk a többiekhez, akik már majdnem 2 órája ránk vártak. A sárgán hamar oda is értünk, örültek nekünk, hogy végre megvagyunk :D
El is indultunk a tanösvény jelzésén a Zsidó-rét felé.

Végre kiértünk a fennsíkra, a sok töbör és víznyelő közé... Még mindig nagyon szép ez a rész. A Zsidó-rét környékén többször megálltunk nézelődni, picit frizbizni, a borderek rögtön beindultak :D

 Nem volt túl meleg, így továbbhaladtunk a Keskeny-rét felé. Most nem mentünk fel a Tarkőre, rögtön a Három-kőt vettük célba.

Reggel még nem hittem, de most kilátás is volt! És még milyen szép... régen volt már ilyen tiszta az idő.

 Itt elég sokáig maradtunk, persze a csoportképeket is itt készítettük el. :)
Egy jelzetlen úton jutottunk vissza a kék jelzésre,

 ami egyenesen Bánkútra vitt minket. Visszafelé már a nap is kisütött, így persze a táj is sokkal szebb volt, mint reggel. :)

A kocsik már vártak, indultunk is haza, 19 km-t mentünk ma. Ismét szuper volt!