V. BKT

November 17-re szerveztük a következő túrát. A jelentkezők létszáma folyamatosan változott, volt aki utolsó percben lemondta, volt aki meg akkor jelentkezett. :) Noszvajra mentünk, ez a falu nekünk nagyon közel van, szóval nem kellett korán kelni, hogy 9-re odaérjünk. Miután felvettük útitársainkat a vasútállomáson indultunk is, kb 15 perces autózás után meg is érkeztünk. Hihetetlen, de végre nem késtünk el, sőt, az elsők között érkeztünk. Megvártuk, hogy mindenki odataláljon, Bleki meg Lynn már akkor fel-le rohangáltak a turistaúton, Montyka meg inkább ismerkedett a többi kutyával.
Nem is tudom pontosan mikor indultunk el, valamikor fél 10 után.

A turistaúton az Attila-forrásig sétáltunk, majd a sárga pötty jelen indultunk felfelé a Novaji-kunyhóig. Nagyon jó időnk volt, hiába jósoltak ködöt, ide szerencsére nem jutott, néha még a nap is kisütött és volt legalább 10°.

Első pihenőnket a kunyhónál tartottuk.

 Nem siettünk, rövid táv volt betervezve mára, ráértünk. Aki akart evett-ivott, kutyák botoztak, szaglásztak, játszottak. Lynn mikor rájött, hogy nincs semmi dolga lefeküdt, összegömbölyödött és beindította a töltést :D

Innen újabb emelkedő következett, a piros kereszt jelzésen.

Egy elágazásnál újra megálltunk, volt itt egy félig kidőlt fa, erre feltétlenül fel kellett pakolni a kutyákat :D

Montyka udvarolt

Chucky játszott

Bleki meg talált magának terelnivalót :D

Ezután az utolsó emelkedés, a piros-zöld jelen, a tetején meg a Kövesdi-kilátó, amit már annyira vártunk.:) A kilátás nem volt túl szép, elég párás volt az idő.

Nem volt fent senki, pedig itt mindig rengeteg turistával szoktunk találkozni. Újra pihentünk :D Még a nap is kisütött, nagyon jó időnk lett.

Én meg ettem :D

Innen már nem volt messze Várkút, ahol a turistaházak vannak, itt készítettük el a csoportképeket is.

Sikerült majdnem az összes kutyát is beállítani :D vagyis ültetni :) 

Előkerült a frizbi is, borderek rögtön beindultak tőle :D

A csapat egyik fele már megunta a várakozást, elindultak tovább. Csakhogy rossz irányba :D de aztán meglett a jó irány, lefelé a hegyről végig a források mellett.

Még jó, hogy nem ebből az irányból jöttünk fel, nagyon meredek lett volna.  Lent a kutyák teljesen megkergültek a sok lehullott falevéltő, össze-vissza rohangáltak, búvárkodtak, elásták magukat :D

Innen már nem volt messze a kiindulási pont, fél 2 körül már vissza is értünk a kocsikhoz.

 Rövid túra volt ez, az időjárással nagy mázlink volt, ismét jól éreztük magunkat. Kutyákat este nem kellett altatni :D

Őszi túrák

Nagyon szeretem az őszt, mikor pár hétre minden tarka lesz, ilyenkor a legjobb túrázni. Sajnos idén az össze-vissza időjárás miatt jóval hamarabb elkezdtek sárgulni a fák és mire eljutottunk az erdőbe alig találtunk olyan helyet, ahol még nem volt kopasz minden növény.
Október elején is túráztunk egyet, akkor még majdnem mindenhol zöldek voltak a fák.
Október 3. hetében majdnem minden napra jutott egy kis erdőjárás. Hétfőn rokonlátogatásból hazafelé tartva több helyet is útbaejtettünk. Bánhorvátira mentünk, ez egy kis falu Kazincbarcikától nem messze. A határában van egy nagyon szép fasor, akárhányszor arrajárunk mindig megállunk itt. Ha szerencsénk van ilyen

Most hiába mentünk 2 héttel korábban, mint akkor, már alig volt a fákon levél :(

Nem is maradtunk sokáig, célbavettük a Lázbérci-víztározót. A bejáratnál ki volt írva, hogy háziállatot bevinni tilos. Ha valaki szólt volna, hogy vigyük el a kutyákat elmagyaráztam volna, hogy ők nem háziállatok, hanem családtagok meg munkakutyák :P

Itt se volt már olyan szép a part, mint legutóbb, de azért pár kilométert sétáltunk, majd visszafordultunk. 

Ezután a szokásos útvonal helyett a Bükkön keresztól indultunk hazafelé, hogy még útközben meg tudjunk állni Bánkúton. Ahogy mentünk felfelé, úgy lettek egyre csupaszabbak a fák. Elsétáltunk a Bálványra, a kilátóhoz, nem volt hosszú, kb 1 km. 

A kilátó kétszintes, az alsóhoz még lépcső visz, ide feljött velem Lynn is, a másodikra viszont már létrán kell felmászni. 

Nem vagyok tériszonyos, de ahogy lépegettem felfelé sokszor elgondolkoztam, hogy nem merek továbbmenni, vissza kéne fordulni... 

de aztán feljutottam, megérte ezért a kilátásért!

 Nézelődtem, körbefényképeztem, majd elindultam lefelé, az már könnyen ment.:) Visszasétáltunk a kocsihoz egy másik úton, majd hazafelé még megálltunk Bükkszentkeresztnél is, de itt sajnos ismét csupasz volt az összes fa :( Mentünk is tovább.

Kedden csak itthon sétáltunk, le a vasút mellé az erdősávhoz, majd a reptérre, hátha megtaláljuk Monty nyakörvét, amit pár hete vesztettem el. De nem lett meg:(
Szerdán a IV. BKT, Miskolc széléről indultunk fel a Fehérkőhöz, majd le Lillafüredre, aztán a túloldalon a másik hegyre és vissza Miskolcra. Most is elég sokan összegyűltünk, kb. 25-30 kutya volt velünk és a gazdik. Az idő szuper volt, kb. 25 fok, napsütés, mintha nem is október lett volna...

Pénteken Miskolcon jártunk, délután volt pár óra szabadidőnk, úgyhogy a szerdai útvonalon elindultunk felfelé a Gulicskához, majd le egy másik úton.
Szombaton IV/2. BKT, a csapat másik felével a Bükk-fennsíkon. Ismét jó időnk volt, felmásztunk a Tar- és a Háromkőre, szirtkódokat gyűjtöttünk, 19 km-t sétáltunk és még sötétedés előtt vissza is értünk.

Újra 4 kutyás élet

Foszkó megint enyém volt egy hétig. Olyan ez a kutya nekem, mintha én is a gazdája lennék, ha nincs velünk sétán hiányzik, de néha meg nagyon tud idegesíteni, mert nem éppen jólnevelt...
Azt szeretem benne, hogy annyira tud örülni nekem, percekig csak bújik és lökdös és simogattatja magát. Első nap mikor átmentem hozzá nem értette, hogy mi van, szaladt hozzám, majd a teraszra, kukucskált befelé, majd vissza hozzám, mintha azt kérdezné hova lett a gazdi???
Ilyenkor át szoktam hozni délutánonként hozzánk, hogy ne legyen egész nap egyedül, aztán este hazaviszem, megetetem és mindenki megy a dolgára.
Szombaton ő is jött velünk a IV/2. BKT-re. Először nem akartam elengedni, hadd húzzon egy kicsit az emelkedőn, és fáradjon. Aztán mikor elhagytuk az utat mehetett ő is szaladgálni. De nem nagyon akart, pár kirohanás után mindig visszatért hozzám :D el is neveztük Árnyéknak. Nagyon élvezte, hogy mindenki simogatja, hogy velünk lehet, ha meg nem látott, vagy otthagytam valakinél, akkor addig nyüszögött, amíg vissza nem mentem. Nem gondoltam, hogy ilyen jól fogja bírni, van rajta bőven túlsúly, de nem volt vele gond.

Vasárnap jöttek a problémák, Lynn elkezdett tüzelni o.O Elkezdtem aggódni, hogy most mi lesz, 1 hétig 2 kan és egy tüzelő szuka... Aznap nem is mentünk sétálni, de azért áthoztam, Monty örült neki. Érdekes, hogy ilyenkor mikor nálunk van Monty szerelmes lesz Foszkóba. Állandóan követi, mászik rá, Foszi meg azt hiszi játszani akar vele, teljesen hülyék :D de legalább lefárasztják egymást.
Hétfőn  már muszáj volt elvinni őket sétálni, a két kan jött pórázon, a lányok meg kergetőztek. Ismét lementünk az erdősávig, kicsit fényképeztünk, majd mikor már mindenkinek lógott a nyelve hazajöttünk. Ez ment kb minden második napon, szerencsére a kanoknak még nem tűnt fel, hogy tüzel a gyerek.

Szerdán óriási csoda történt, a szomszéd cica, akit több mint fél éve senki nem látott hazajött :O :O :O Mikor este vittem haza Foszkót nyávogást hallottam, odavilágítottam a lámpával, és nem egy macska szaladt a kerítés mellett? pár másodperc múlva meg már ott nyávogott előttem, mintha semmi se történt volna. És persze pont akkor kell hazajönnie, amikor a gazdik 1000 kilométerre vannak :D Szegény majd leesett a székről, mikor meglátta az SMS-t :D Pusi szépen meg is várta, hogy gazdiék hazajöjjenek, reméljük most már otthon is marad. :)

A hét többi napja gyorsan eltelt, szerencsére végig jó idő volt, nem az az esős trutyi, mint most. Hétvégén hazajöttek szomszédék is, visszatért minden a régi kerékvágásba:)

Lynn nagylány lett

Régóta vártam már, leginkább azért, hogy túllegyünk rajta. Lynn egy hete elkezdett tüzelni. Reggel még semmi jele nem volt, aztán pár órára elmentünk, mire hazajöttem vércseppek voltak a kövön. Ment is rögtön a ketrecbe a gyerek, én meg persze elkezdtem aggódni, hogy most mi lesz... Ráadásul erre a hétre enyém volt Foszkó is, két kan meg egy tüzelő szuka a legjobb párosítás. Másnap vettem neki gyerekbugyikat, most abban mászkál idebent, hogy ne vérezzen össze mindent. Azt hittem zavarni fogja, leszedi magáról, de nem, max néha nyalogatja. Montyt és Foszkót egyelőre nem érdekli, úgyhogy még együtt tudtam sétáltatni őket.  Bár ha akarnák se tudnák utolérni LYnnt, amilyen gyorsan rohan :D
Amúgy nagyon rendes volt, szombaton, meg egész múlt héten is túráztunk, és megvárta a vasárnapot, akkorra úgyse volt tervezve semmi. Sőt, a következő túra pont 3 hét múlva lesz, ennél jobban nem is időzíthetett volna :D

 

Lynn nagyon unja már ezt az állandó bezártságot. Nincs hozzászokva, hogy egész nap idebent kell lennie, kicsit hiperaktív lett... Mindenhol ott van, mindenkit követ, mindent meg kell néznie. :D de már csak 2 hét és újra visszatér minden a régi kerékvágásba.

Babézia

Eddig teljesen nyugodt voltam, ha kullancsot találtam valamelyik kutyában, mert errefelé nem voltak babéziás kullancsok. Hát most vége, minket is utolért:(
Szerdán hajnalban vihar volt, már akkor furcsállottam, hogy Bleki nem jött fel hozzám. Mikor hívtam akkor is csak bejött és lefeküdt, nem érdekelte a dörgés, mint máskor. Reggel anya hívta őket, a másik kettő ment, Bleki nem akart felkelni. Aztán velem csak elindult, szépen lassan, majd rögtön ment is a helyére lefeküdni. Rögtön mértem a lázát, nem volt túl magas, 39,6°. Kivittem pisilni, a pisije is épphogy picit sötétebb sárga volt... 2 óra múlva már vörös, a láza szerencsére nem ment feljebb, nekiálltam dokit keresni. Első körben egyik se volt elérhető. Aztán végre sikerült, másfél óra múlva mehettünk. Bleki egész jól volt, étvágyával, kedvével nem volt gond. Dokinál kapott 5 szurit, aztán hazamentünk, onnantól kezdve ivott, pisilt, öklendezett felváltva. És persze egész nap szakadt az eső, hogy fél óránként szétázzunk. Ekkor nézett ki a legrosszabbul, nem akart aludni, és annyira látszott rajta, hogy nincs jól :( Estére lement a láza, a pisije is minden egyes alklommal egyre világosabb lett. Lent aludtam vele, szerencsére nem volt gond, egyszer költött fel már 6 óra után, hogy pisilni kell. Másnap már alig lehetett visszatartani, ment volna labdázni, cicázni, sétálni, nem értette hogy miért nem szabad :) Kicsit még látszott rajta, hogy gyengébb, mint szokott, de most már szuperül van. Óriási szerencsénk volt, hogy itthon voltam és rögtön észrevettem mi a baj, gyorsan rendbe is jött:)