VIII.BKT

Egész hétvégén elég rossz idő volt. Esett, köd volt, hideg volt, ráadásul vasárnapra is ilyen időt mondtak. Sokat gondolkoztunk, hogy elmenjünk-e túrázni, néhányan vissza is mondták az eső miatt, de végül eldöntöttük, hogy akármilyen idő lesz nekivágunk. Reggel el se akartam hinni, hogy tényleg felkelt a nap :D
A kutyák már reggel sejtették, hogy valami lesz. Lynn sose szokott felkelteni, most meg már 6 óta szagolgatta a fejem. Aztán mikor meglátták a hátizsákot nem lehetett velük bírni, tudták, hogy mindjárt megyünk!
Most nem volt utasunk, mégis sikerült időben odaérnünk, kivételesen :D Miskolc túlsó vége jó messze van, mindig elcsodálkozok rajta, hogy milyen sokáig tart átérni a városon... Először a vadaspark felé kanyarodtunk fel, aztán rájöttem, hogy eggyel arrébb. A Chinoin előtt már láttuk a sok kutyát, páran még jöttek utánunk is, megvártunk mindenkit, majd elindultunk az erdőbe.

 A P+ jelzésen indultunk a Forrásvölgyi-tanösvényen. Egy patak mellett haladtunk, néhány kutya rögtön bele is vetette magát :D

A Kecskelyuk volt az első látnivaló, páran be is mentünk a barlangba, közben kint nagy verekedést hallottam, úgyhogy rohantam is, mert a saját kutyáimat se láttam. A csapat eleje közben már indult tovább, egy szép szakaszon haladtunk, mohás kövek között.

 Hamar odaértünk a Felső-forráshoz, itt meg is álltunk pihenni egy kicsit.

Ahhoz képest, hogy napok óta esett, alig folyt a víz... Ezután következett egy meredek, csúszós szakasz, lassan értünk fel a tetejére. Kutyák meg csak néztek, hogy miért nem jövünk már :D

Kis séta után felértünk a Hársas-tetőre, innen szép volt a kilátás is.

 Aztán persze mentünk tovább, Ortás-tető következett, a sárgán lefelé tettünk egy kitérőt az Égésföldre. Sose voltam még itt, pedig gyönyörű hely...

Mint egy kis fennsík, ellátni a környező falvakig, jó nagy rét néhány fával... Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt, kutyák rohangáltak, frizbiztek, fényképezkedtünk.

Visszafelé ismét megküzdöttünk az agyagos sárral, majd ismét egyenletesebb terep következett.

 A pöttyös jeleken tartottunk az Ostoros-hegy felé. Jó meredek volt, de a szép kilátásért megérte kicsit szenvedni:)

 Itt megkerestünk egy geoládát, ettünk, pihentünk, majd elindultunk lefelé a Vadaspark felé.

 Hamarosan meg is láttuk a kerítést, aszfaltozott útra értünk, fura volt az egésznapos sár után. Egy villanyvezeték alatt rövidítettünk, innen láttuk az Ostoros-hegyet is, jó magas...

A Vadaspark bejáratánál még begyűjtöttünk egy jelszót, majd elsétáltunk a kocsihoz. 13,8 km-t mentünk a mai napon.

VII. BKT

2014 első közös túrájára elég sokat kellett várni, a január most kimaradt. :) Bleki sajnos előző nap elvágta a lábát, ezért itthon maradt. :( Ismét Cserépfaluba indultunk, a Hórvölgyi-elágazásnál, a Látogatóközpontnál parkoltunk.
A sárga jelzésen indultunk a kaptárkövek felé, a szokásos úton, ahol mi már annyiszor jártunk :)

 A hegyoldal előtt, ahol az Ördögtorony van, egy hatalmas rét terül el, itt a kutyák kedvükre rohangálhattak.

A kövekhez elég meredek, most ráadásul csúszós út visz fel, meg is küzdöttünk vele :D

Mikor felértünk a többiek mentek volna tovább, nem értették minek jöttünk fel, ha nem is errefelé haladunk majd :P Pedig szép volt a kilátás, megérte kicsit küzdeni. :)

Lefelé még nehezebb volt, nagyon csúszott, de azért mindenkinek sikerült lejutni.

A réten a falu felé indultunk, a tanösvény jelzésén, néha havas, néha sáros úton, de végig majdnem síkon.

Hamar beértünk a falu szélére, ahol borospincék sorakoztak.

Egyiknél csináltunk is egy szupi képet :D

Aztán a kilátóhoz közeledve pár idegen kutya is megjelent, de nem mertek a közelünkbe jönni :D Rövid, de meredek lépcső következett, felérve az egész környéket beláttuk, a falut, a Hór-völgy bejáratát, a Nyomó-hegyet...

Itt megálltunk egy nagyobb pihenőre, elkészítettük a csoportképeket,

 majd egy másik úton lementünk a barlanglakásokhoz.

 Majd le a faluba, már megint mi voltunk a fő látványosság, sokan figyeltek az udvarról vagy az ablakból :D

 Végigvonultunk, majd egy lovas tanya mellett elhaladva megérkeztünk az Ördögtorony előtti útra.

Itt viszont nem a szokásos úton mentünk vissza a kocsihoz, hanem még tettünk egy kis kitérőt. Tovább az úton, majd az erdész emlékműnél felkanyarodtunk a fenyőfák közé, egy meredek szakaszra.

Fent a réten ismét pihentünk, frizbiztünk, sokat álldogáltunk,

néhány kutya már kezdett reszketni, úgyhogy indultunk is tovább. Lefelé ismét egy meredek, csúszós rész következett, majd leértünk a Hór-völgybe. Balra kanyarodva megnéztük a kőbányát,

majd néhányan fel is mentünk a tetejére.

Innen újra megláttuk a falut, most másik irányból :)

Innen már csak pár perc volt a parkoló, kb 10 km-t mentünk, ismét jó kis társasággal :)