IX. BKT

Régen kirándult már együtt a csapat, most végre sikerült összehozni egy túrát. A létszám pont ideális volt, 18 kutya, 20 gazdi, és ismét szuper csapat jött össze. :)
A találkozó 8 és fél 9 között volt megbeszélve Bánkúton. Most kivételesen sikerült időben elindulnunk, még senki nem volt fent, mikor odaértünk. Útközben hatalmas köd volt, a hegyek teteje ki se látszott, elég szokatlan ez április végén... Meleg se volt, majd megfagytunk, mire odaért mindenki :D Így legalább volt időnk készülődni, megnéztük a térképeket, befújtam a kutyákat. Fél 9 körül megérkezett a debreceni konvoj, és  a pólók is, néhányan fel is avatták őket :)

A Gerennavár felé indultunk el a sárga jelzésen. Még ekkor is nagy köd volt, kilátás szinte semmi, néha a csapat vége nem látta az elejét...

Valószínűleg túl hamar fordultunk le a jelzett útról, jött egy nagy emelkedő, azt hittem ez visz a Gerennavár felé. De tévedtem, az út elfogyott, el is keveredtünk.

Találtunk egy nagy sziklás részt, a GPS szerint itt kellett volna lefelé haladni, de nagyon meredek és csúszós volt a talaj. Páran elindultunk lefelé, de a többség visszafordult az elágazásig és ott megvártak minket. Nagyon meredeken haladtunk lefelé, néha derékig érő avarban, azt se láttuk hova lépünk. Aztán leértünk egy szurdokszerű részre, itt még mindig lefelé kellett haladnunk a sok kidőlt fa között.

Ez a szakasz amúgy nagyon szép volt, Leány-völgy a neve, és útközben még a nap is kisütött. :) Folyamatosan figyeltem a GPS-t, mikor a legközelebb voltunk a Gerennavárhoz elindultunk felfelé. Szörnyen meredek volt! Szinte végig csak négykézláb tudtunk haladni, kidőlt fákba, sziklákba kapaszkodva, és úgy tűnt, sose érünk fel a tetejére. Ráadásul a sziklák potyogtak, ahogy rájuk léptünk, nagy szerencse volt, hogy senki fejére nem esett semmi.
Aztán végre megláttam a hegy tetejét, meg egy kocsit, felértünk! Sikerült pont a Gerennavár előtti pihenőhöz megérkeznünk, jól belőttem a célt:) Itt kicsit megpihentünk, közben a csapat többi része már keresett minket, megbeszéltük, hogy az Olasz-kapunál találkozunk. Gyorsan felszaladtunk a várhoz, a láda hamar meglett, a szirtkódért viszont körbe kellett járni mindent.

Elláttunk egészen a Bélkő sarkáig, már kezdett felszállni a köd és egyre szebb lett a kilátás is. Ezután már siettünk a többiekhez, akik már majdnem 2 órája ránk vártak. A sárgán hamar oda is értünk, örültek nekünk, hogy végre megvagyunk :D
El is indultunk a tanösvény jelzésén a Zsidó-rét felé.

Végre kiértünk a fennsíkra, a sok töbör és víznyelő közé... Még mindig nagyon szép ez a rész. A Zsidó-rét környékén többször megálltunk nézelődni, picit frizbizni, a borderek rögtön beindultak :D

 Nem volt túl meleg, így továbbhaladtunk a Keskeny-rét felé. Most nem mentünk fel a Tarkőre, rögtön a Három-kőt vettük célba.

Reggel még nem hittem, de most kilátás is volt! És még milyen szép... régen volt már ilyen tiszta az idő.

 Itt elég sokáig maradtunk, persze a csoportképeket is itt készítettük el. :)
Egy jelzetlen úton jutottunk vissza a kék jelzésre,

 ami egyenesen Bánkútra vitt minket. Visszafelé már a nap is kisütött, így persze a táj is sokkal szebb volt, mint reggel. :)

A kocsik már vártak, indultunk is haza, 19 km-t mentünk ma. Ismét szuper volt!

VIII.BKT

Egész hétvégén elég rossz idő volt. Esett, köd volt, hideg volt, ráadásul vasárnapra is ilyen időt mondtak. Sokat gondolkoztunk, hogy elmenjünk-e túrázni, néhányan vissza is mondták az eső miatt, de végül eldöntöttük, hogy akármilyen idő lesz nekivágunk. Reggel el se akartam hinni, hogy tényleg felkelt a nap :D
A kutyák már reggel sejtették, hogy valami lesz. Lynn sose szokott felkelteni, most meg már 6 óta szagolgatta a fejem. Aztán mikor meglátták a hátizsákot nem lehetett velük bírni, tudták, hogy mindjárt megyünk!
Most nem volt utasunk, mégis sikerült időben odaérnünk, kivételesen :D Miskolc túlsó vége jó messze van, mindig elcsodálkozok rajta, hogy milyen sokáig tart átérni a városon... Először a vadaspark felé kanyarodtunk fel, aztán rájöttem, hogy eggyel arrébb. A Chinoin előtt már láttuk a sok kutyát, páran még jöttek utánunk is, megvártunk mindenkit, majd elindultunk az erdőbe.

 A P+ jelzésen indultunk a Forrásvölgyi-tanösvényen. Egy patak mellett haladtunk, néhány kutya rögtön bele is vetette magát :D

A Kecskelyuk volt az első látnivaló, páran be is mentünk a barlangba, közben kint nagy verekedést hallottam, úgyhogy rohantam is, mert a saját kutyáimat se láttam. A csapat eleje közben már indult tovább, egy szép szakaszon haladtunk, mohás kövek között.

 Hamar odaértünk a Felső-forráshoz, itt meg is álltunk pihenni egy kicsit.

Ahhoz képest, hogy napok óta esett, alig folyt a víz... Ezután következett egy meredek, csúszós szakasz, lassan értünk fel a tetejére. Kutyák meg csak néztek, hogy miért nem jövünk már :D

Kis séta után felértünk a Hársas-tetőre, innen szép volt a kilátás is.

 Aztán persze mentünk tovább, Ortás-tető következett, a sárgán lefelé tettünk egy kitérőt az Égésföldre. Sose voltam még itt, pedig gyönyörű hely...

Mint egy kis fennsík, ellátni a környező falvakig, jó nagy rét néhány fával... Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt, kutyák rohangáltak, frizbiztek, fényképezkedtünk.

Visszafelé ismét megküzdöttünk az agyagos sárral, majd ismét egyenletesebb terep következett.

 A pöttyös jeleken tartottunk az Ostoros-hegy felé. Jó meredek volt, de a szép kilátásért megérte kicsit szenvedni:)

 Itt megkerestünk egy geoládát, ettünk, pihentünk, majd elindultunk lefelé a Vadaspark felé.

 Hamarosan meg is láttuk a kerítést, aszfaltozott útra értünk, fura volt az egésznapos sár után. Egy villanyvezeték alatt rövidítettünk, innen láttuk az Ostoros-hegyet is, jó magas...

A Vadaspark bejáratánál még begyűjtöttünk egy jelszót, majd elsétáltunk a kocsihoz. 13,8 km-t mentünk a mai napon.