Téli túra a Bükk-fennsíkra

Ezen a télen csak egyszer esett a hó. Mázlink volt, mert pont hétvége környékén, így el tudtunk menni túrázni. Gondoltam, hogy most vagy soha, lehet nem lesz már idén többször, úgy néz ki be is jött.
Bánkútról indultunk, hideg, de tiszta időnk volt.

A terv szerint haladtunk, Csipkéskút, Jávorkút majd a Nagy-mező érintésével tettünk egy körtúrát a fennsík peremén.

A PS jelen mentünk Csipkéskútig, majd innen a piroson Jávorkútra.

Nem voltam még itt, pedig szép hely. Meg is álltunk pihenni, pár percre még a nap is kisütött. Szép nagy hó volt mindenhol, nagyon élveztük:)

Innentől egész jó, letakarított úton haladtunk a fennsík felé. Egyszer valahogy le is tértünk róla, de a havas fenyőkért megérte, jól néztek ki :)

Elmentünk a régi síház mellett is, nagyon jól nézett ki lent a töbörben.

A Nagy-mezőn egyszercsak átrohant előttünk egy hatalmas szarvas, de szerencsére a kutyák is csak csodálkoztak, eszükbe se jutott utánamenni.
Még világosban visszaértünk Bánkútra. A mai napon nem a táv volt a lényeg, hanem a látvány.

VIII.BKT

Egész hétvégén elég rossz idő volt. Esett, köd volt, hideg volt, ráadásul vasárnapra is ilyen időt mondtak. Sokat gondolkoztunk, hogy elmenjünk-e túrázni, néhányan vissza is mondták az eső miatt, de végül eldöntöttük, hogy akármilyen idő lesz nekivágunk. Reggel el se akartam hinni, hogy tényleg felkelt a nap :D
A kutyák már reggel sejtették, hogy valami lesz. Lynn sose szokott felkelteni, most meg már 6 óta szagolgatta a fejem. Aztán mikor meglátták a hátizsákot nem lehetett velük bírni, tudták, hogy mindjárt megyünk!
Most nem volt utasunk, mégis sikerült időben odaérnünk, kivételesen :D Miskolc túlsó vége jó messze van, mindig elcsodálkozok rajta, hogy milyen sokáig tart átérni a városon... Először a vadaspark felé kanyarodtunk fel, aztán rájöttem, hogy eggyel arrébb. A Chinoin előtt már láttuk a sok kutyát, páran még jöttek utánunk is, megvártunk mindenkit, majd elindultunk az erdőbe.

 A P+ jelzésen indultunk a Forrásvölgyi-tanösvényen. Egy patak mellett haladtunk, néhány kutya rögtön bele is vetette magát :D

A Kecskelyuk volt az első látnivaló, páran be is mentünk a barlangba, közben kint nagy verekedést hallottam, úgyhogy rohantam is, mert a saját kutyáimat se láttam. A csapat eleje közben már indult tovább, egy szép szakaszon haladtunk, mohás kövek között.

 Hamar odaértünk a Felső-forráshoz, itt meg is álltunk pihenni egy kicsit.

Ahhoz képest, hogy napok óta esett, alig folyt a víz... Ezután következett egy meredek, csúszós szakasz, lassan értünk fel a tetejére. Kutyák meg csak néztek, hogy miért nem jövünk már :D

Kis séta után felértünk a Hársas-tetőre, innen szép volt a kilátás is.

 Aztán persze mentünk tovább, Ortás-tető következett, a sárgán lefelé tettünk egy kitérőt az Égésföldre. Sose voltam még itt, pedig gyönyörű hely...

Mint egy kis fennsík, ellátni a környező falvakig, jó nagy rét néhány fával... Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt, kutyák rohangáltak, frizbiztek, fényképezkedtünk.

Visszafelé ismét megküzdöttünk az agyagos sárral, majd ismét egyenletesebb terep következett.

 A pöttyös jeleken tartottunk az Ostoros-hegy felé. Jó meredek volt, de a szép kilátásért megérte kicsit szenvedni:)

 Itt megkerestünk egy geoládát, ettünk, pihentünk, majd elindultunk lefelé a Vadaspark felé.

 Hamarosan meg is láttuk a kerítést, aszfaltozott útra értünk, fura volt az egésznapos sár után. Egy villanyvezeték alatt rövidítettünk, innen láttuk az Ostoros-hegyet is, jó magas...

A Vadaspark bejáratánál még begyűjtöttünk egy jelszót, majd elsétáltunk a kocsihoz. 13,8 km-t mentünk a mai napon.