Bükk 900-as csúcsai, 1. felvonás

Egész jövő hétre esőt mondanak, ezért a szombatot kineveztük túrázós napnak. Nem indultunk túl korán, 10 körül értünk a parkolóba. De hogy hova is mentünk?
Már tél óta nézegettem, hogy van egy olyan túramozgalom, hogy Bükk 900-as csúcsai. Ezekből van vagy 50, a mozgalom során 20-at kell felkeresni. Van egy teljesítménytúra is, itt 1 nap alatt kell az összeset megmászni tetszőleges útvonalon, erre még nem vállalkoznék :D A legnagyobb nehézség, hogy alig van olyan csúcs, amihez út vezet, toronyiránt, ágak-sziklák között haladva kell megtalálni a pontokat.
Mi a Bánya-hegyi parkolótól indultunk, a zöld jelzésen, már megszokott úton indultunk felfelé.

Most se tértünk le a Három-kő felé, hanem a Nagy-mezőt vettük célba.

 Végre ez is kizöldült, húsvétkor mikor itt jártunk még elég csupaszak voltak a fák. Hiába volt szombat, nem volt fent senki. Innen a sárga kerékpároson, majd a kéken, piros X-en haladtunk.

Találtunk egy szuper rétet, tele fenyőkkel, nagyon szép hely...

Ezután a K+ következett, erről tértünk le az első csúcsok felé.

Itt még találtunk egy kis ösvényt, ami a két hegy között vezetett, de felfelé már toronyiránt mentünk. Először a Mélysár-bérchez, ez gyorsan meglett.

Kilátás persze nem volt, úgyhogy pecsételés után mentünk is lefelé. A másik csúcs, a  Fekete-sár-bérc szinte szemben van ezzel, újabb emelkedő következett. Talán hosszabb is volt az út felfelé és a tábla is nehezebben lett meg, de még mindig időben voltunk.

Futás lefelé, mire visszaértünk a jelzett útra, pont szembejött egy csapat, akik ugyanezeket a csúcsokat keresték. Ha nem mondják, hogy most jöttek le a Huta-bércről el is felejtem, pedig az is itt van az út túloldalán. Úgyhogy nekiindultam, itt már nagyon kisütött a nap, és sziklásabb volt a talaj, lassabban haladtunk. A hegyoldal meg tele volt virágzó erdei szamócával, egy hónap múlva lehet szüretelni.:)

Ez a tábla is hamar meglett, ment a harmadik pecsét a lapra, majd ismét lefelé a legrövidebb úton. Pont ott értem ki, ahol szerettem volna, így újra jelzett úton haladtunk az Olasz-kapu felé.

A következő két csúcs a Kőrös-bérc és a Virágos-sár-bérc volt. Egy kis házikó mellett haladtunk a tanösvény jelzésén, egy részen tele volt minden virágokkal...

Felmentünk a Kőrös-bérchez, ide is út vitt, sorompóval lezárva. Mert ugye itt van a rádiótorony is, meg néhány épület.

Az út pont a tábláig vitt, megnéztük a tornyokat, pecsételtem, majd futás lefelé a Kőrös-lyuki barlanghoz, ahol egy geoláda is el van rejtve.

Szép ez a hely, a barlang, a láda is hamar meglett, bár jelszót nem találtunk... Itt kicsit kóvályogtunk, nem találtuk merre kell felmenni a hegyre, pedig csak a barlang fölé kellett volna felmászni. Ehhez a csúcshoz is egyedül mentem, talán ez a Virágos-sár-bérci tábla lett meg a legnehezebben...

Gondolkodtam, hogy átvágjunk-e a hegyen le a Három-kő felé, de inkább maradtunk az ismert úton és visszafordultunk az Olasz-kapu felé. Itt néhány túrázót útbaigazítottunk, mi pedig siettünk a Zsidó-rét felé.

Nagyon szeretem ezt a részt, annyira szép az a sok töbör... Lassan elértük a Keskeny-rétet,

majd irány felfelé a Három-kőre. Nagyon szép volt a kilátás!

Annyira tiszta volt az idő, egészen Kövesdig el lehetett látni.

Még a Mátra is annyira közelinek tűnt, máskor a szomszédos hegyek se látszanak ennyire tisztán. Alig bírtuk otthagyni, sokáig nézelődtünk, úgyhogy az utolsó két csúcsot már nem volt időnk megkeresni. Inkább gyorsan elindultunk lefelé a szokásos úton, kb 1 óra alatt le is értünk.

Frizbi és séta

Lynnnel sose bicikliztem még. Főleg nem pórázon, ami még egy sima sétánál is gondot okoz, nemhogy egy biciklin, amit simán felránthat :D
Valamelyik nap biciklivel jöttem haza és feltűnt, hogy a közeli játszótéren le van nyírva a fű. Rögtön eszembe jutott, hogy akkor végre tudnánk valahol frizbizni. Este a szokásos séta után fogtam is a biciklit, a frizbiket meg persze Lynnt és elindultunk. Úgy húzott, hogy nem is kellett tekernem... Hamar odaértünk, el is kezdtem dobálni. Pont jó a pálya mérete is, kocsik nem járnak arra, tökéletes hely. Remélem nem fognak elzavarni minket onnan... Egyszer elsétált mellettünk egy skót juhász meg a gazdik, Lynn rájuk se nézett, pedig a kutya nagyon oda akart jönni hozzá, nyüszögött is:) A biciklisek is jöttek-mentek, mindenki csak nézte mit csinálunk ott. Kb 10 perc után befejeztük, én kipróbáltam a hintát, Lynn meg csak lihegett a fűben.
Hazafelé gondoltam kipróbálom póráz nélkül jön-e mellettem, ráadásul a frizbit is hozta a szájában, nem akarta letenni. Még szebben sétált így, mint pórázon :O párszor elejtette a frizbit, de mindig visszaküldtem érte. Egyszer jötte szembe egy kutyát futtató biciklis, akkor megálltunk és lefektettem, működött. :) Szóval azt hiszem egész jól működik ugató kutyák, sétáló emberek között is póráz nélkül, még bicikli mellett is, pedig nagyon ritkán szoktunk utcán sétálni...

Népek Tavasza TT

Március 15-én Miskolcon szokott lenni egy teljesítménytúra. Már tavaly is gondolkoztam rajta, hogy el kéne menni, de aztán a hó közbejött... Idén páran összebeszéltünk a BKT-s csapatból és nekiindultunk. Nem apróztuk el, rögtön a 25-ösre neveztünk, ami igazából majdnem 27 km lett.
8 körül gyülekeztünk a Majális Parknál, amikor mindenki megérkezett felmásztunk a rajthoz. Én már ekkor kifáradtam :D Átvettük a papírokat, fizettünk, majd irány a turistaút. A kutyák rám voltak kötve, húztak is lefelé a lejtőn :D Az útvonal első része ismerős volt, Molnár-szikla, Szeleta-tető mellett haladtunk. Lassan elértünk az első ellenőrzőponthoz, kutyákat kifektettem, amíg pecsételtek. A pontőr nénik teljesen el voltak ájulva tőlük, hogy milyen szófogadóak :D

Mindenkinek mutogatták őket, hogy milyen szépen fekszenek :D
Ekkor még alig 6 km-t tettünk meg, hátravolt még több, mint 20... Úgyhogy siettünk tovább. Útközben a szél kezdett feltámadni,  nem volt melegünk.

A 2. EP-hoz hamar odaértünk, ez a Csókás esőbeállója volt. Ezután aszfaltos rész következett,

 kutyák pórázra, majd elfordultunk az Örvény-kő felé, következett az emelkedő. Ebből az irányból még sose mentem fel. Fent nagyon fújt a szél, majd levitt minket a csúcsról.

Kilátás se sok volt, úgyhogy mentünk is tovább, le a hegyről a szokásos útvonalon,

majd tovább az Aranylépcsőn át. Ez egy jó hosszú ereszkedés volt, ráadásul pont belekeveredtünk néhány csoport közé, akik nem igazán voltak oda a kutyákért...

Meg is kaptuk, hogy miért hagyjuk a forrásból inni őket, hogy isznak így ők utánuk? :D Garadnánál volt a következő EP, itt kaptunk zsíros kenyeret és teát is, végre leültünk egy picit pihenni. Bőven szintidőn belül voltunk, úgyhogy ráértünk.

Most ismét aszfalton kellett haladni, jó sokáig, majd következett egy kemény emelkedő Csókáshoz. Azt hittem sose érünk fel...

Ismét pecsételtünk, majd mire Dante-poklához értünk elkezdett esni az eső is. Nem volt kellemes a szélviharban. Ráadásul a cipő is már nagyon törte a lábamat, minden lépés fájt, már azon gondolkoztam, hogy gyalog megyek tovább.

Keskeny-lyuknál és Ortástetőnél is begyűjtöttük a pecséteket, hát nem irigyeltem a pontőröket ebben az időben ott állni egész nap... Ezután már szépen lassan haladtunk, alig vártuk a célt. Bőven szintidőn belül értünk be, 7:20 alatt. Megkaptuk az utolsó pecsétet, kitűzőt, emléklapot, és leültünk enni.

Kutyák is meg lettek kínálva. :) Ezután még következett a hazaút, jó volt hazavezetni ennyi mászkálás után :D
Kutyásként is jó volt részt venni ezen a túrán, a vártnál jobban fogadták őket mindenhol, persze volt néhány ember, akiknek nem igazán tetszettek. :)

II. Sajó kupa

Frizbiverseny. Már tavaly elterveztem, hogy jövőre el kell indulnunk ezen a versenyen, főleg mert közel van. Az utolsó napokig azon aggódtam, hogy Lynn nehogy betüzeljen, mert pont most lett volna aktuális. De rendes volt megint a gyerek:)
A verseny első fele szombat délután volt, és persze az idő is pont akkorra romlott el. Délben még meleg volt, alig fújt a szél, de 5 körül már szinte viharos volt a szél. Mi 3-kor indultunk el itthonról, Lynnt egész nap nem engedtem ki, hadd pihenjen, mert persze előző nap túráztunk, nem is keveset :D
Odafelé sikerült eltévedni egy kicsit Nyéken, de aztán csak odataláltunk. Alig volt még ott valaki, nehéz volt kivárni, hogy végre elkezdődjön a verseny:) Először a kezdő távolsági dobások mentek le, már nem is emlékszek hanyadik voltam, valahol a vége felé dobáltam.

Az első kör egész jól sikerült, nem tudom hányat dobtam/kapott el a kutya, de mikor lementünk a pályáról azt mondták a többiek, hogy ha így folytatjuk, simán megnyerjük. :O

Nagyon fújt már ekkor a szél, az a szerencsém, hogy én szél nélkül is bénán dobok, így könnyen elkapja akkor is, ha össze-vissza fújja a szél a frizbit. A második kör után már jöttek oda gratulálni, én még akkor se akartam elhinni, hogy tényleg megnyerhetjük :D

Lynnben az a jó, hogy nagyon gyors és mégis pontos, higgadt, gondolkozik és csak akkor ugrik a frizbiért, ha már meg is tudja fogni. És általában sikerül is neki, tényleg nagyon ügyes. Ezt rólam már nem lehet elmondani :D
A következő versenyszám a Time Trial volt, itt valahol az elején dobtunk. Ebben az a lényeg, hogy 1 perc alatt kétszer kell elkapnia a kutyának egy legalább 18 méteres dobást. Amikor átfut a kezdővonalon, akkor állítják le az órát. Most is szerencsém volt, Lynn mindkét dobást elkapta, de én meg teljesen elbambultam, a második után el is felejtettem visszahívni. Ebben végül harmadikok lettünk, hát nagyon örültem :D

Este megvolt az eredményhirdetés is, nagyon egyediek voltak a díjak, a versenyen készült fotók lettek kinyomtatva és bekeretezve.

Fél 8 körül indultunk haza, útközben már az eső is elkezdett esni, nagy mázlink volt, hogy ott megúsztuk.

Vasárnap brutális szélviharra ébredtünk. Rögtön kapcsoltam is be a gépet, megnézni mi lesz, megtartják vagy nem, elinduljunk vagy nem... aztán látom nem marad el, meg is beszéltük, hogy elindulunk, lesz ami lesz :D
Magamra vettem a fél szekrényt, 2 vastag pulcsit, téli kabátot, sígatyát, sapkát... Odafelé annyira fújt a szembeszél, hogy a lejtőn nemhogy gyorsultam, még lassultam. Ilyen se volt még, néha azt hittem lefúj a szél az útról. Mire odaértem Sajóládra az eső is elkezdett esni. Ki se pakoltam a kocsiból, csak fogtam Lynnt és bementünk a pályára szétnézni. Ott kuporgott mindenki az eresz alatt :D
Aztán dobáltunk egy kicsit, Lyncit visszaraktam a kocsiba, ne ázzon feleslegesen. Néha a hátam mögé ért vissza a frizbi, annyira fújt a szél...
Először a távolsági ment le, akkor esett legjobban az eső. Hol a kocsiban ültünk, hol bent melegedtünk, de nagyon lassan telt az idő. Aztán következett végre a quad, beosztottak minket csoportokba, a kezdő női quad volt az első versenyszám. Addigra már kezdett az eső elállni, de néha akkorákat lökött a szél, hogy minket majd felborított, a frizbit is vitte mindenfelé... Nem is értem hogy, de valahogy bejutottunk a döntőbe, a csoportunkban mi lettünk az elsők. :O Arra viszont még sokat kellett várni, úgyhogy Lynnt betettem Csáki mellé a ketrecbe, hadd melegítsék egymást:) Amíg a többi csoport ledobálta a selejtezőket elmentünk enni,  jól esett a forró kaja.:)
Aztán lassan jöttek a döntők, abból is a női kezdő volt az első. 4-en jutottunk be, nem igazán fogtam fel a szabályokat, még jó, hogy volt aki mondja mikor mit csináljak :D Szépen sorban meglett a 4., 3. helyezett, majd jött a döntő, akkor már csak ketten maradtunk. Próbáltam kicsiket dobni, hogy biztos elkapja, de nem mindig sikerült neki, annyira fújt a szél. Végül nem lettünk elsők, amit nem bánok, mert semmi kedvem nincs még openben indulni a következő versenyen.
A női döntő volt a legizgibb, sok-sok körön keresztül egyik kutya se tudta elkapni a frizbit, még a pici dobásokat se :D Aztán végül Linci féltesója, Ati lett az első.
Végignéztük az összes döntőt, majd még kb 1 órát kellett várni az eredményhirdetésre. Ekkorra már kisütött a nap is, kezdtünk megszáradni és melegedni.:)
Végül jött az eredményhirdetés, kiosztották a díjakat is, elkészültek a csoportképek.

Szuper volt ez a két nap, álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül. Lynn jól kifáradt, inkább agyilag, a többiek meg alig várták, hogy végre hazaérjünk és velük is foglalkozzak:)

Esti séták

Mostanában a város körüli földutakat fedezzük fel esténként. Kezdem unni, hogy állandóan beszólogatnak a sétáltatás miatt, meg Foszkót nem is nagyon akarom itt a szokásos helyen elengedni, mert nem jön vissza, meg úgyis kell egy kis változatosság:)

Ma Szentistván felé indultunk, az utolsó házak után kezdődik egy földút, ott tettem le a kocsit, majd nekiindultunk.Nagyon jó idő volt, még este 7kor is 20°C, mintha nyár lenne... Kutyuskák meg voltak zakkanva, mindenki csak rohangált össze-vissza, nagyon élvezték a szabadságot. :)

Térkép szerint van ott egy Nád-ér nevű patakocska, de be van szántva a medre is... Kicsit lejjebb mentünk, ott már meglett a meder is, ki is van tisztítva.

Haladtunk tovább lefelé Keresztes felé, majd egy idő után visszafordultunk és egy másik úton egészen az autópályáig elsétáltunk. Nagyon elkezdett fújni a szél, úgyhogy siettünk vissza, mégis jól megáztunk... De amilyen hirtelen jött a vihar, olyan gyorsan el is tűnt. Hazafelé pedig nézhettük a naplementét. :)

Ja és szinte az egész napot azzal töltöttem, hogy Blekit fésültem. Olyan kis kopasz lett, teljesen megfiatalodott :)