Újra 4 kutyás élet

Foszkó megint enyém volt egy hétig. Olyan ez a kutya nekem, mintha én is a gazdája lennék, ha nincs velünk sétán hiányzik, de néha meg nagyon tud idegesíteni, mert nem éppen jólnevelt...
Azt szeretem benne, hogy annyira tud örülni nekem, percekig csak bújik és lökdös és simogattatja magát. Első nap mikor átmentem hozzá nem értette, hogy mi van, szaladt hozzám, majd a teraszra, kukucskált befelé, majd vissza hozzám, mintha azt kérdezné hova lett a gazdi???
Ilyenkor át szoktam hozni délutánonként hozzánk, hogy ne legyen egész nap egyedül, aztán este hazaviszem, megetetem és mindenki megy a dolgára.
Szombaton ő is jött velünk a IV/2. BKT-re. Először nem akartam elengedni, hadd húzzon egy kicsit az emelkedőn, és fáradjon. Aztán mikor elhagytuk az utat mehetett ő is szaladgálni. De nem nagyon akart, pár kirohanás után mindig visszatért hozzám :D el is neveztük Árnyéknak. Nagyon élvezte, hogy mindenki simogatja, hogy velünk lehet, ha meg nem látott, vagy otthagytam valakinél, akkor addig nyüszögött, amíg vissza nem mentem. Nem gondoltam, hogy ilyen jól fogja bírni, van rajta bőven túlsúly, de nem volt vele gond.

Vasárnap jöttek a problémák, Lynn elkezdett tüzelni o.O Elkezdtem aggódni, hogy most mi lesz, 1 hétig 2 kan és egy tüzelő szuka... Aznap nem is mentünk sétálni, de azért áthoztam, Monty örült neki. Érdekes, hogy ilyenkor mikor nálunk van Monty szerelmes lesz Foszkóba. Állandóan követi, mászik rá, Foszi meg azt hiszi játszani akar vele, teljesen hülyék :D de legalább lefárasztják egymást.
Hétfőn  már muszáj volt elvinni őket sétálni, a két kan jött pórázon, a lányok meg kergetőztek. Ismét lementünk az erdősávig, kicsit fényképeztünk, majd mikor már mindenkinek lógott a nyelve hazajöttünk. Ez ment kb minden második napon, szerencsére a kanoknak még nem tűnt fel, hogy tüzel a gyerek.

Szerdán óriási csoda történt, a szomszéd cica, akit több mint fél éve senki nem látott hazajött :O :O :O Mikor este vittem haza Foszkót nyávogást hallottam, odavilágítottam a lámpával, és nem egy macska szaladt a kerítés mellett? pár másodperc múlva meg már ott nyávogott előttem, mintha semmi se történt volna. És persze pont akkor kell hazajönnie, amikor a gazdik 1000 kilométerre vannak :D Szegény majd leesett a székről, mikor meglátta az SMS-t :D Pusi szépen meg is várta, hogy gazdiék hazajöjjenek, reméljük most már otthon is marad. :)

A hét többi napja gyorsan eltelt, szerencsére végig jó idő volt, nem az az esős trutyi, mint most. Hétvégén hazajöttek szomszédék is, visszatért minden a régi kerékvágásba:)

Lynn nagylány lett

Régóta vártam már, leginkább azért, hogy túllegyünk rajta. Lynn egy hete elkezdett tüzelni. Reggel még semmi jele nem volt, aztán pár órára elmentünk, mire hazajöttem vércseppek voltak a kövön. Ment is rögtön a ketrecbe a gyerek, én meg persze elkezdtem aggódni, hogy most mi lesz... Ráadásul erre a hétre enyém volt Foszkó is, két kan meg egy tüzelő szuka a legjobb párosítás. Másnap vettem neki gyerekbugyikat, most abban mászkál idebent, hogy ne vérezzen össze mindent. Azt hittem zavarni fogja, leszedi magáról, de nem, max néha nyalogatja. Montyt és Foszkót egyelőre nem érdekli, úgyhogy még együtt tudtam sétáltatni őket.  Bár ha akarnák se tudnák utolérni LYnnt, amilyen gyorsan rohan :D
Amúgy nagyon rendes volt, szombaton, meg egész múlt héten is túráztunk, és megvárta a vasárnapot, akkorra úgyse volt tervezve semmi. Sőt, a következő túra pont 3 hét múlva lesz, ennél jobban nem is időzíthetett volna :D

 

Lynn nagyon unja már ezt az állandó bezártságot. Nincs hozzászokva, hogy egész nap idebent kell lennie, kicsit hiperaktív lett... Mindenhol ott van, mindenkit követ, mindent meg kell néznie. :D de már csak 2 hét és újra visszatér minden a régi kerékvágásba.

Babézia

Eddig teljesen nyugodt voltam, ha kullancsot találtam valamelyik kutyában, mert errefelé nem voltak babéziás kullancsok. Hát most vége, minket is utolért:(
Szerdán hajnalban vihar volt, már akkor furcsállottam, hogy Bleki nem jött fel hozzám. Mikor hívtam akkor is csak bejött és lefeküdt, nem érdekelte a dörgés, mint máskor. Reggel anya hívta őket, a másik kettő ment, Bleki nem akart felkelni. Aztán velem csak elindult, szépen lassan, majd rögtön ment is a helyére lefeküdni. Rögtön mértem a lázát, nem volt túl magas, 39,6°. Kivittem pisilni, a pisije is épphogy picit sötétebb sárga volt... 2 óra múlva már vörös, a láza szerencsére nem ment feljebb, nekiálltam dokit keresni. Első körben egyik se volt elérhető. Aztán végre sikerült, másfél óra múlva mehettünk. Bleki egész jól volt, étvágyával, kedvével nem volt gond. Dokinál kapott 5 szurit, aztán hazamentünk, onnantól kezdve ivott, pisilt, öklendezett felváltva. És persze egész nap szakadt az eső, hogy fél óránként szétázzunk. Ekkor nézett ki a legrosszabbul, nem akart aludni, és annyira látszott rajta, hogy nincs jól :( Estére lement a láza, a pisije is minden egyes alklommal egyre világosabb lett. Lent aludtam vele, szerencsére nem volt gond, egyszer költött fel már 6 óra után, hogy pisilni kell. Másnap már alig lehetett visszatartani, ment volna labdázni, cicázni, sétálni, nem értette hogy miért nem szabad :) Kicsit még látszott rajta, hogy gyengébb, mint szokott, de most már szuperül van. Óriási szerencsénk volt, hogy itthon voltam és rögtön észrevettem mi a baj, gyorsan rendbe is jött:)

Egy kis túra

Péntek délután volt egy kis időnk, úgy gondoltuk kirándulunk egyet, régen voltunk már. Reggel mikor felkeltem még 0 fok alatt volt a hőmérséklet, 8-kor is még csak 2 fok volt. o.O De végre nem fújt viharos szél és sütött a nap! Egész délután egy felhőt se láttunk, tökéletes kirándulóidő volt.:)))
Cserépfalu után, a Hórvölgyi-elágazásnál raktuk le a kocsit. A sárga jelzésen indultunk el a kaptárkövek felé, a megszokott úton.

Szemben a hegyoldalban a kaptárkövek

Kb. fél órás laza séta után oda is értünk a hegyoldal aljába.

Pár perc meredek emelkedő után már a köveknél is voltunk, először az Ördögtoronyhoz, majd az Ördögcsúszdához másztunk fel.

Ördögtorony

Szép tiszta idő volt, ezért a kilátás is szuper volt a hegyek felé. 

Első úticél pipa, még sok volt előttünk, úgyhogy mentünk is tovább. Szinte lerohantunk a hegyoldalról, egészen a tisztás túlsó feléig, majd itt jobbra fordulva rátértünk a kék jelzésre, ami a sárgán folytatódott.

 Egy szélesebb földúton haladtunk, mikor egyszercsak fura hangokat hallottunk. Először azt hittük láncfűrész, de pár perc múlva megjelent előttünk egy marha.

 Majd még egy, és egy egész csorda... Csak álltak ott velünk szembe és nem mertek továbbjönni. Felmásztunk előlük a hegyoldalba, hogy ne lássanak, akkor végre elindultak, de persze néhányan megbámultak minket :D

főmarha

gyerekmarha

csapatmarha

 Kis idő múlva megjelent a gulyás is a 3 kutyájával, szólt hogy még maradjunk, mert a többi mögötte jön. Rengetegen voltak... az utolsó néhány állat megállt és nem jött, hiába vártunk. Már 5 perce vártunk, de csak nem mozdultak, így a hegyoldalon végigmászva a bozótosban mögéjük kerültünk, hátha elindulnak, de nem. Mondtam Blekinek, hogy menjen már, indítsa el őket, bevágta magát terelőpózba, és szépen sétált feléjük, erre elindultak végre ők is :D 

A kutyát visszahívtam, mehettünk tovább. Hamarosan megláttuk honnan jöttek, a Cserépi-legelőről.

 Olyasmi volt ez a hely, mint a Bükk-fennsík, dimbes-dombos, fák, bokrok szétszórva, de nagyrészt csak füves puszta. 

 

Jól nézett ki, el tudtam volna mászkálni ott pár órát. Megláttuk a gulyás házikóját is a hegyoldalba vájva, fura lehet itt élni egyedül, távol a falutól... 

A következő szakasz már sűrűbb volt, csupa gaz minden, kevésbé kijárt ösvények, emelkedők, majd újra széles földút.

 Végre kiértünk a rétre, először rossz irányba indultunk, de hamar rájöttünk, hogy nem arra. Jól el volt rejtve, kicsit beljebb egy alig látható ösvény mellett volt a fán a jelzés. Következő célpontunk a Kis-Farkaskő. Két hegy van egymás mellett, a Kis- és a Nagy-Farkaskő, pár méter csak a magasságbeli különbség, de csak az alacsonyabbhoz visz fel jelzett út. Egyszer már voltunk itt, akkor nem találtuk meg a felfelé vezető utat, így most utólag rájöttünk, hogy múltkor nem is a csúcson voltunk.

 Meredek, csúszós út vitt fel, de szerencsére nem volt hosszú, hamar felértünk. Itt megebédeltünk és pihentünk egy kicsit, élveztük a napsütést:) 

Látszott, hogy már itt az ősz, néhány fa már tarkult, de nagy része még zöld. 

A Farkaskő csúcsára felpakoltam Lyncit, először kicsit meg volt ijedve, de aztán rájött, hogy nem fog lezuhanni, akkor már nekiállt pózolni :D

Kilátás a Kis-Farkaskőről, szemben a Nagy-Farkaskő

 A pihenő után lemásztunk, és visszamentünk a Dobi-rétre.

 Ezt a szakaszt nagyon szeretem, először egy keskeny réten haladtunk, majd kiszélesedett és körbe mindenhol virágok. Tele volt a fű őszi kikericcsel. 

Sajnos a nagy szelet nem igazán bírhatták, rengeteg el volt dőlve, nehéz lehet az a nagy virág:))) Lassan szabadultunk innen,  annyira szépek voltak... 

Kicsit frizbiztünk is, ha már idáig cipeltük a játékot :D 

Majd bementünk a sötét szorosba, vagyis a Kő-völgybe, másnéven Felső-szorosba.

 Ez a rész tele van szétdobált kövekkel, két oldalon pedig hatalmas sziklák, így nem sok fény jut be. Most a patakban se volt víz, így gyorsan tudtunk haladni. 

Kiérve innen kicsit elkavarodtunk, egy jelzetlen földútra jutottunk a piros jelzés helyett. Még szerencse, hogy a telefon gps-e kisegített minket, így az úton arrafelé haladtunk, amerre a jelzés vitt volna. Pár 100 méter után meg is láttuk a keresett utat, felértünk egy elkerített üdülőterülethez, ezt megkerülve pedig megkerestük a Cserép-várat. Nem túl magasan van, kb 230 m, és kilátás sincs, a várból se maradt sok minden... de legalább nincs messze. 

Visszasétáltunk, majd aszfalton haladtunk egy kicsit, amíg el nem értük a főutat. Ezen átkelve megkerültük az ifjúsági tábort, majd ismét elkavarodtunk kicsit, nem találtuk a piros jelzést. Azt tudtuk, hogy a tábor mellett lévő hegy túloldalán van Bogács, így másztunk felfelé, végül a hegytetőn meglett a jelzett út is. Ismét egy hatalmas tisztásra értünk, valahol a fák mögött van elvileg egy tó is, amit a térképek se jelölnek :O Majd egyszer megkeressük:)

Újra földút következett, itt már sietnünk kellett, hogy elérjük a buszt... A túra utolsó szakasza egy bokros részen vezetett, végig gyönyörű volt a kilátás a környező hegyekre. 

Bogács túlsó végén lyukadtunk ki végül, a pincéknél. Apa elment a busszal a kocsiért, mi meg elsétáltunk az autós moziig, ott vártuk meg, hogy értünk jöjjön.

A kutyákkal nem volt semmi baj, ha kellett jöttek láb mellett, amúgy meg rohangáltak oda-vissza, mint mindig.:) Nem igazán voltak kifáradva estére se. Négy falu környékét jártuk be, 18 km-t tettünk meg 6 óra alatt, azt hiszem egész szép teljesítmény:)