IX. BKT

Régen kirándult már együtt a csapat, most végre sikerült összehozni egy túrát. A létszám pont ideális volt, 18 kutya, 20 gazdi, és ismét szuper csapat jött össze. :)
A találkozó 8 és fél 9 között volt megbeszélve Bánkúton. Most kivételesen sikerült időben elindulnunk, még senki nem volt fent, mikor odaértünk. Útközben hatalmas köd volt, a hegyek teteje ki se látszott, elég szokatlan ez április végén... Meleg se volt, majd megfagytunk, mire odaért mindenki :D Így legalább volt időnk készülődni, megnéztük a térképeket, befújtam a kutyákat. Fél 9 körül megérkezett a debreceni konvoj, és  a pólók is, néhányan fel is avatták őket :)

A Gerennavár felé indultunk el a sárga jelzésen. Még ekkor is nagy köd volt, kilátás szinte semmi, néha a csapat vége nem látta az elejét...

Valószínűleg túl hamar fordultunk le a jelzett útról, jött egy nagy emelkedő, azt hittem ez visz a Gerennavár felé. De tévedtem, az út elfogyott, el is keveredtünk.

Találtunk egy nagy sziklás részt, a GPS szerint itt kellett volna lefelé haladni, de nagyon meredek és csúszós volt a talaj. Páran elindultunk lefelé, de a többség visszafordult az elágazásig és ott megvártak minket. Nagyon meredeken haladtunk lefelé, néha derékig érő avarban, azt se láttuk hova lépünk. Aztán leértünk egy szurdokszerű részre, itt még mindig lefelé kellett haladnunk a sok kidőlt fa között.

Ez a szakasz amúgy nagyon szép volt, Leány-völgy a neve, és útközben még a nap is kisütött. :) Folyamatosan figyeltem a GPS-t, mikor a legközelebb voltunk a Gerennavárhoz elindultunk felfelé. Szörnyen meredek volt! Szinte végig csak négykézláb tudtunk haladni, kidőlt fákba, sziklákba kapaszkodva, és úgy tűnt, sose érünk fel a tetejére. Ráadásul a sziklák potyogtak, ahogy rájuk léptünk, nagy szerencse volt, hogy senki fejére nem esett semmi.
Aztán végre megláttam a hegy tetejét, meg egy kocsit, felértünk! Sikerült pont a Gerennavár előtti pihenőhöz megérkeznünk, jól belőttem a célt:) Itt kicsit megpihentünk, közben a csapat többi része már keresett minket, megbeszéltük, hogy az Olasz-kapunál találkozunk. Gyorsan felszaladtunk a várhoz, a láda hamar meglett, a szirtkódért viszont körbe kellett járni mindent.

Elláttunk egészen a Bélkő sarkáig, már kezdett felszállni a köd és egyre szebb lett a kilátás is. Ezután már siettünk a többiekhez, akik már majdnem 2 órája ránk vártak. A sárgán hamar oda is értünk, örültek nekünk, hogy végre megvagyunk :D
El is indultunk a tanösvény jelzésén a Zsidó-rét felé.

Végre kiértünk a fennsíkra, a sok töbör és víznyelő közé... Még mindig nagyon szép ez a rész. A Zsidó-rét környékén többször megálltunk nézelődni, picit frizbizni, a borderek rögtön beindultak :D

 Nem volt túl meleg, így továbbhaladtunk a Keskeny-rét felé. Most nem mentünk fel a Tarkőre, rögtön a Három-kőt vettük célba.

Reggel még nem hittem, de most kilátás is volt! És még milyen szép... régen volt már ilyen tiszta az idő.

 Itt elég sokáig maradtunk, persze a csoportképeket is itt készítettük el. :)
Egy jelzetlen úton jutottunk vissza a kék jelzésre,

 ami egyenesen Bánkútra vitt minket. Visszafelé már a nap is kisütött, így persze a táj is sokkal szebb volt, mint reggel. :)

A kocsik már vártak, indultunk is haza, 19 km-t mentünk ma. Ismét szuper volt!

Geocaching túra

Ha hétfő, akkor túra! Nem ígértek szép időt a mai napra, reggel még az eső is esett, de nekivágtunk. Kinéztem néhány geoládát Demjénben, ezeket akartuk megkeresni. Útközben megálltunk Füzesabonyban, összesen 4 pontot kellett felkeresnünk, hogy megkapjuk a jelszót. Először a vasútállomáson, majd az egyik templomnál, egy emlékműnél, végül a valódi láda a jelszót utolsó részletével a városon kívül, egy régi kápolna mellett volt. Kocsival mászkáltunk, az eső is esett, gyorsan haladtunk. A kápolnához kellett kicsit sétálni, még jó hogy nem volt sár, mert szántóföldön mentünk.

A láda elég rossz állapotban volt, szétesve, belül csupa víz, minden elázva... nem is tudtam beleírni magunkat.

Összeraktam amennyire tudtam, körbejártuk a helyet, jól nézett ki, kár, hogy ennyire el van hanyagolva.
Visszamentünk a kocsihoz és meg se álltunk Demjénig. Itt a falu környékén 3 geoláda is van, az első a Hegyeskő-bércen.

 Egy tanösvény is van itt, ami végigvezet a hegyoldalban, de nem mentünk végig rajta. Sokáig kerestük a ládát mire megtaláltuk, de csak meglett :)

A kilátás szép volt a bércről, de nem maradhattunk sokáig, várt még ránk sok szép hely.

A következő állomás a falu túlsó végén volt, a demjéni kaptárkövekhez kellett felmásznunk. Ismét szerencsénk volt a száraz idővel, agyagos-földes-homokos utakon haladtunk, nagy építkezések folytak itt, a táj se volt szép, minden annyira lepusztult...

Először egy barlanglakás/istálló mellett sétáltunk el, meg is néztük közelebbről, majd meredeken kaptattunk felfelé a sok szúrós bokor közé.

A kaptárkövek jól néztek ki, a kilátás nem volt az igazi... A geoláda kicsit arrébb volt, egy nagy fa mellett, amire muszáj volt felmászni :P

Lefelé ugyanazon az úton mentünk, majd irány az utolsó demjéni láda, ami a fürdő közelében volt. Egy olyan úton közelítettük meg, amin elvileg tilos volt behajtani, de a leírásban is ez szerepelt, így nem kerültünk.

Még működő olajfúrók mellett haladtunk, tele voltak a tartályok olajjal. Nem volt egyszerű megtalálni a célpontot, rengeteg út volt fent, és nagyon egyformák, ha nem lett volna GPS-ünk tuti eltévedünk. A láda könnyen meglett, messziről láttuk hova van elrejtve.

Továbbsétáltunk a fürdőhöz, milyen szép lehetett a környék, amíg nem volt ennyire beépítve...

de a sóhegyek így is jól néztek ki, kár, hogy nem lehetett közelebb menni hozzájuk. Most is ugyanazon az úton mentünk vissza, elhagytuk Demjént, hazafelé vettük az irányt. Megálltunk még a szihalmi kálváriánál, ez is egy szép hely, látszik, hogy nemrég lett megújítva.

Itt is hamar megtaláltuk a ládát, végignéztük a stációkat is, majd most már tényleg hazafelé indultunk.
Ma nem mentünk sokat, 8-9 km-t, de ezen a napon nem is ez volt a lényeg, hanem az 5 láda. :)