a tüzelés mellékhatásai, nagyon unatkozott... |
úgyhogy naponta többször kivittem frizbizni :D |
Aztán a második héten éjszakánként Monty elkezdett felmászkálni hozzám. Lynn velem szokott aludni, én meg arra ébredtem hajnalban, hogy valaki kaparja az ajtót. Persze Monty volt ott, hiába zavartam le, többször is visszajött. Úgyhogy muszáj volt megkötni éjszakára, mert nem igazán biztonságos a meredek lépcsőnkön fel-le mászkálni sötétben...
A 11. nap környékén kezdett el nyüszíteni Monty. Egész éjszaka, nappal is, ha kint volt, Lynn meg bent. De érdekes, ha mindketten itt voltak, egy légtérben, akkor nyugi volt. Úgyhogy esténként nem a kicsit, hanem Montykát vittem fel magamhoz, szerencsére így csendben aludt reggelig.
Egy hét volt ilyen nehéz, sétálni is külön vittem őket. Következő hét csütörtökön kezdett végre csendesedni a dolog, Monty megnyugodott, a vérzés is egyre kevesebb lett, kezdtem reménykedni, hogy hétvégére befejezi.
Aztán szombaton vége is lett, Montyt se érdekelte már, reggelre egy csepp vér se volt a bugyiján, úgyhogy nagyon örültem, a vasárnapi túrára ő is jöhetett.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése