Egy kis túra

Péntek délután volt egy kis időnk, úgy gondoltuk kirándulunk egyet, régen voltunk már. Reggel mikor felkeltem még 0 fok alatt volt a hőmérséklet, 8-kor is még csak 2 fok volt. o.O De végre nem fújt viharos szél és sütött a nap! Egész délután egy felhőt se láttunk, tökéletes kirándulóidő volt.:)))
Cserépfalu után, a Hórvölgyi-elágazásnál raktuk le a kocsit. A sárga jelzésen indultunk el a kaptárkövek felé, a megszokott úton.

Szemben a hegyoldalban a kaptárkövek

Kb. fél órás laza séta után oda is értünk a hegyoldal aljába.

Pár perc meredek emelkedő után már a köveknél is voltunk, először az Ördögtoronyhoz, majd az Ördögcsúszdához másztunk fel.

Ördögtorony

Szép tiszta idő volt, ezért a kilátás is szuper volt a hegyek felé. 

Első úticél pipa, még sok volt előttünk, úgyhogy mentünk is tovább. Szinte lerohantunk a hegyoldalról, egészen a tisztás túlsó feléig, majd itt jobbra fordulva rátértünk a kék jelzésre, ami a sárgán folytatódott.

 Egy szélesebb földúton haladtunk, mikor egyszercsak fura hangokat hallottunk. Először azt hittük láncfűrész, de pár perc múlva megjelent előttünk egy marha.

 Majd még egy, és egy egész csorda... Csak álltak ott velünk szembe és nem mertek továbbjönni. Felmásztunk előlük a hegyoldalba, hogy ne lássanak, akkor végre elindultak, de persze néhányan megbámultak minket :D

főmarha

gyerekmarha

csapatmarha

 Kis idő múlva megjelent a gulyás is a 3 kutyájával, szólt hogy még maradjunk, mert a többi mögötte jön. Rengetegen voltak... az utolsó néhány állat megállt és nem jött, hiába vártunk. Már 5 perce vártunk, de csak nem mozdultak, így a hegyoldalon végigmászva a bozótosban mögéjük kerültünk, hátha elindulnak, de nem. Mondtam Blekinek, hogy menjen már, indítsa el őket, bevágta magát terelőpózba, és szépen sétált feléjük, erre elindultak végre ők is :D 

A kutyát visszahívtam, mehettünk tovább. Hamarosan megláttuk honnan jöttek, a Cserépi-legelőről.

 Olyasmi volt ez a hely, mint a Bükk-fennsík, dimbes-dombos, fák, bokrok szétszórva, de nagyrészt csak füves puszta. 

 

Jól nézett ki, el tudtam volna mászkálni ott pár órát. Megláttuk a gulyás házikóját is a hegyoldalba vájva, fura lehet itt élni egyedül, távol a falutól... 

A következő szakasz már sűrűbb volt, csupa gaz minden, kevésbé kijárt ösvények, emelkedők, majd újra széles földút.

 Végre kiértünk a rétre, először rossz irányba indultunk, de hamar rájöttünk, hogy nem arra. Jól el volt rejtve, kicsit beljebb egy alig látható ösvény mellett volt a fán a jelzés. Következő célpontunk a Kis-Farkaskő. Két hegy van egymás mellett, a Kis- és a Nagy-Farkaskő, pár méter csak a magasságbeli különbség, de csak az alacsonyabbhoz visz fel jelzett út. Egyszer már voltunk itt, akkor nem találtuk meg a felfelé vezető utat, így most utólag rájöttünk, hogy múltkor nem is a csúcson voltunk.

 Meredek, csúszós út vitt fel, de szerencsére nem volt hosszú, hamar felértünk. Itt megebédeltünk és pihentünk egy kicsit, élveztük a napsütést:) 

Látszott, hogy már itt az ősz, néhány fa már tarkult, de nagy része még zöld. 

A Farkaskő csúcsára felpakoltam Lyncit, először kicsit meg volt ijedve, de aztán rájött, hogy nem fog lezuhanni, akkor már nekiállt pózolni :D

Kilátás a Kis-Farkaskőről, szemben a Nagy-Farkaskő

 A pihenő után lemásztunk, és visszamentünk a Dobi-rétre.

 Ezt a szakaszt nagyon szeretem, először egy keskeny réten haladtunk, majd kiszélesedett és körbe mindenhol virágok. Tele volt a fű őszi kikericcsel. 

Sajnos a nagy szelet nem igazán bírhatták, rengeteg el volt dőlve, nehéz lehet az a nagy virág:))) Lassan szabadultunk innen,  annyira szépek voltak... 

Kicsit frizbiztünk is, ha már idáig cipeltük a játékot :D 

Majd bementünk a sötét szorosba, vagyis a Kő-völgybe, másnéven Felső-szorosba.

 Ez a rész tele van szétdobált kövekkel, két oldalon pedig hatalmas sziklák, így nem sok fény jut be. Most a patakban se volt víz, így gyorsan tudtunk haladni. 

Kiérve innen kicsit elkavarodtunk, egy jelzetlen földútra jutottunk a piros jelzés helyett. Még szerencse, hogy a telefon gps-e kisegített minket, így az úton arrafelé haladtunk, amerre a jelzés vitt volna. Pár 100 méter után meg is láttuk a keresett utat, felértünk egy elkerített üdülőterülethez, ezt megkerülve pedig megkerestük a Cserép-várat. Nem túl magasan van, kb 230 m, és kilátás sincs, a várból se maradt sok minden... de legalább nincs messze. 

Visszasétáltunk, majd aszfalton haladtunk egy kicsit, amíg el nem értük a főutat. Ezen átkelve megkerültük az ifjúsági tábort, majd ismét elkavarodtunk kicsit, nem találtuk a piros jelzést. Azt tudtuk, hogy a tábor mellett lévő hegy túloldalán van Bogács, így másztunk felfelé, végül a hegytetőn meglett a jelzett út is. Ismét egy hatalmas tisztásra értünk, valahol a fák mögött van elvileg egy tó is, amit a térképek se jelölnek :O Majd egyszer megkeressük:)

Újra földút következett, itt már sietnünk kellett, hogy elérjük a buszt... A túra utolsó szakasza egy bokros részen vezetett, végig gyönyörű volt a kilátás a környező hegyekre. 

Bogács túlsó végén lyukadtunk ki végül, a pincéknél. Apa elment a busszal a kocsiért, mi meg elsétáltunk az autós moziig, ott vártuk meg, hogy értünk jöjjön.

A kutyákkal nem volt semmi baj, ha kellett jöttek láb mellett, amúgy meg rohangáltak oda-vissza, mint mindig.:) Nem igazán voltak kifáradva estére se. Négy falu környékét jártuk be, 18 km-t tettünk meg 6 óra alatt, azt hiszem egész szép teljesítmény:)