Úttalan utakon Cserépfalu környékén

Hétfőn végre sütött a nap, és igaz csak fél napunk volt szabad, de elindultunk Cserépfaluba. Találtam egy szurdokos völgyet a térképen, annak a felkeresése volt a cél. a Hórvölgyi-elágazásnál parkoltunk, innen indultunk a sárga jelzésen az Ördögtorony felé.

De most elmentünk mellette, tovább az aszfaltozott úton, egészen egy sorompóig.

Balra fordultunk, letérve egy jelzetlen útra. A hegy árnyékos oldalán haladtunk, földúton, majd ösvényeken, medrekben, amíg végre meg nem láttuk a sziklameredélyt, ami elállta az utunkat :D 

A kutyák rögtön megvizsgálták közelről, próbáltam átmászni rajta, de nem ment, oldalról meg kellett kerülni. Itt értünk el az igazi szurdokos részhez, végig egy sziklákkal teleszórt, folyamatosan emelkedő mederben haladtunk.

Elég nehézkes volt, a köveket néhol 10-20 cm-s avar fedte, nem mindig láttuk hova lépünk. Visszafelé estem is egy nagyot, de csak magamat törtem össze, a fényképező meg a gps megúszta :D

Szóval lassan haladtunk, de nagyon szép volt a táj...

Érdekes volt, hogy befelé haladva a fákon nyilakat és számokat láttunk, a szikláig, aztán az útig, majd a csúcsokig. Valaki járt előttünk és felfestette a jelzéseket pont oda, ahova igyekeztünk:)
Kiértünk egy újabb földútra, ezen jobbra fordulva megkerültünk egy hegyet, majd fel is mentünk a tetejére.

Elég nagy, hosszú tisztást találtunk itt,  a kilátás is szép lett volna, ha nem ilyen párás a levegő. Itt megpihentünk, ettünk, majd mentünk is lefelé, mert 2 óra múlva sötétedett.

Visszafelé arra mentünk, amerre jöttünk, de újra találtunk a hegyoldalban nyilakat a fákon,  úgyhogy megnéztük hova vezetnek. Hát, nem oda, ahova menni akartunk, hanem egy újabb csúcsra :D

Annyit szórakoztam a kutyákkal, hogy a kilátást el is felejtettem lefényképezni :( de nem baj, legalább lesz miért visszamenni.

Innen lefelé már szinte futva haladtunk, lefelé azon a sziklás szurdokon még nehezebb volt haladni. Mire kiértünk az aszfaltra már kezdett sötétedni, kutyák innentől kezdve szigorúan láb mellett, a környéken több vadászles is van... A telihold is világított, így szerencsére egész jól láttuk merre megyünk. A kocsihoz viszont már sötétben értünk vissza.

Kb. 11 km-es volt az út, a GPS jól vizsgázott, nem sikerült eltévedni :)

2013.

Nagyon gyorsan eltelt ez az 1 év. Januárban még volt egy pici kölyökkutyám, aki azóta teljesen felnőtt és el se tudjuk képzelni nélküle az életünket. Bleki és MOnty semmit se változott, egyiket a szagok éltetik, másikat a terelnivaló :D
Rengeteget túráztunk egyedül is, más kutyásokkal is Júniusban volt az első Bükki Kutyás Túra, rögtön jól el is áztunk, de ez nem szegte kedvünket, azóta is havi 1-2 alkalommal összegyűlünk és sétálunk a Bükk turistaútjain.

Voltunk táborban is,

2 napos, sátrazós túrán is,

Szlovákiába is eljutottunk kétszer, nagyon élveztük a nyarat!

Persze az úszást se hagyhattuk ki, Lynn is megtanult gyorsan úszni és fejest ugrani is :D

Sokat trükköztünk, Lynn mindig megdöbbent, hogy mennyivel gyorsabban tanul, mint a másik kettő... Nyáron a frizbit is elkezdtem dobálni neki, szeptemberben be is neveztem egy miskolci háziversenyre, amit legnagyobb meglepetésemre meg is nyert. Pedig se a szabályokról, se semmiről fogalmam se volt és majdnem el is késtünk... Reméljük idén sikerült eljutni néhány versenyre.

Megvolt az első tüzelés is, nagyon utáltuk... alig vártam, hogy végre vége legyen.
Történtek rossz dolgok is, szeptember elején Mamusz örökre elaludt, nagyon beteges volt már az utolsó fél évben. :(

Az egyik túrán Bleki elkavarodott, nem talált a nagy tömegben, bepánikolt és rohant visszafelé. Kb fél-1 óra alatt meglett szerencsére, addigra lejárta a talpáról az összes bőrt. :(

Aztán októberben babéziás lett, pedig nem is túráztunk akkoriban, vagyis itthon vagy a határban szedte össze a fertőző kullancsot.
Foszkó is nagyon sok időt töltött velünk, összesen több, mint 2 hónapot, olyan, mintha a saját kutyám lenne ő is. :)

Évzáró túra

Az év utolsó túráján Sályba mentünk, van itt is egy kód a Bükk szirtjei túramozgalomhoz.
Induláskor akkora köd volt, hogy 10 méterre nem láttunk el. Mire a falu végéhez értünk mindenki ott volt, így gyorsan el is tudtunk indulni. Pár métert sétáltunk az aszfalton, majd el is indultunk felfelé a hegyoldalban, egy nagyon csúszós, meredek, törmelékes ösvényen.

Azt se láttuk hova mászunk, még akkor is nagyon sűrű volt a köd. Aztán végre megláttuk a romokat, fent már sütött a nap és kék volt az ég:)))

Ahogy feljebb mentünk már azt láttuk, hogy alattunk van a ködtenger, amiből a környező hegyek teteje kilógott, nagyon szép volt. Kicsit fényképezkedtünk, majd mentünk is tovább a gerincen, visszanézve csak a társaink árnyékát láttuk :D

Az utunk lefelé vezetett a hegyről, ez már nem volt annyira meredek, egy útelágazásnál értünk az aszfaltra. Jobbra haladtunk a biciklis jelzésen, ismét ködben...

A kutyákat ez persze nem zavarta, boldogan rohangáltak:) Ahogy haladtunk felfelé egyre többet láttunk, már nem volt annyira sűrű a köd, végül a nap is kisütött:)))

Pedig így is nagyon szép volt az erdő, a ködös fák, mintha valami horrorfilmben lettünk volna :D
Útközben valahol elkavarodtunk, lementünk a jelzett útról. Pedig egy széles ösvényen haladtunk, de se a térkép, se a gps nem mutatta. Aztán sikerült egy másik, jelzetlen útra rátérni, ami elvitt a kék+-ig, itt meg is álltunk pihenni egy kicsit. Ekkor már nagyon jó idő volt, igaz az út végig nagyon saras, jópár kg sarat cipeltünk rajta.

Újra kerékpáros jelre tértünk le, végre aszfaltos útra, nagyon megkönnyebbültünk :D

Pár 100 méter után megláttunk egy házat az erdő közepén, mögötte pedig a Bekénypuszta pihenőt, itt meg is álltunk, újra.

Ezután ismét a kerékpáros jelen haladtunk, és sajnos újra kezdett leszállni a köd...

Rátértünk az Alsó-Kecskevárhoz vezető útra, volt egy kis emelkedő, de legalább nem fáztunk :)

Lassan megláttuk a hegyet is, szerencsére nem toronyiránt kellett menni, hanem szerpentinen. Fent pihentünk, ettünk, csoportképet készítettünk, kilátás sajnos nem sok volt, sőt, egyre sűrűbb lett a köd.

Indulni kellett, hogy még világosban leérjünk. Úton visszafelé valaki elkavarodott, szerencsére telefonon tudott szólni, így visszamentünk érte.

Egy kerítés mellett haladtunk kilométereken keresztül, belül őzek, hatalmas területük volt.. Latorpusztánál értünk ismét lakott területre, nem volt hosszú ez a rész, gyorsan a kocsiknál voltunk.