Úttalan utakon Cserépfalu környékén

Hétfőn végre sütött a nap, és igaz csak fél napunk volt szabad, de elindultunk Cserépfaluba. Találtam egy szurdokos völgyet a térképen, annak a felkeresése volt a cél. a Hórvölgyi-elágazásnál parkoltunk, innen indultunk a sárga jelzésen az Ördögtorony felé.

De most elmentünk mellette, tovább az aszfaltozott úton, egészen egy sorompóig.

Balra fordultunk, letérve egy jelzetlen útra. A hegy árnyékos oldalán haladtunk, földúton, majd ösvényeken, medrekben, amíg végre meg nem láttuk a sziklameredélyt, ami elállta az utunkat :D 

A kutyák rögtön megvizsgálták közelről, próbáltam átmászni rajta, de nem ment, oldalról meg kellett kerülni. Itt értünk el az igazi szurdokos részhez, végig egy sziklákkal teleszórt, folyamatosan emelkedő mederben haladtunk.

Elég nehézkes volt, a köveket néhol 10-20 cm-s avar fedte, nem mindig láttuk hova lépünk. Visszafelé estem is egy nagyot, de csak magamat törtem össze, a fényképező meg a gps megúszta :D

Szóval lassan haladtunk, de nagyon szép volt a táj...

Érdekes volt, hogy befelé haladva a fákon nyilakat és számokat láttunk, a szikláig, aztán az útig, majd a csúcsokig. Valaki járt előttünk és felfestette a jelzéseket pont oda, ahova igyekeztünk:)
Kiértünk egy újabb földútra, ezen jobbra fordulva megkerültünk egy hegyet, majd fel is mentünk a tetejére.

Elég nagy, hosszú tisztást találtunk itt,  a kilátás is szép lett volna, ha nem ilyen párás a levegő. Itt megpihentünk, ettünk, majd mentünk is lefelé, mert 2 óra múlva sötétedett.

Visszafelé arra mentünk, amerre jöttünk, de újra találtunk a hegyoldalban nyilakat a fákon,  úgyhogy megnéztük hova vezetnek. Hát, nem oda, ahova menni akartunk, hanem egy újabb csúcsra :D

Annyit szórakoztam a kutyákkal, hogy a kilátást el is felejtettem lefényképezni :( de nem baj, legalább lesz miért visszamenni.

Innen lefelé már szinte futva haladtunk, lefelé azon a sziklás szurdokon még nehezebb volt haladni. Mire kiértünk az aszfaltra már kezdett sötétedni, kutyák innentől kezdve szigorúan láb mellett, a környéken több vadászles is van... A telihold is világított, így szerencsére egész jól láttuk merre megyünk. A kocsihoz viszont már sötétben értünk vissza.

Kb. 11 km-es volt az út, a GPS jól vizsgázott, nem sikerült eltévedni :)