2013. november 25., hétfő

2 trükk lépésről lépésre

Van két trükk, amiknek a tanításáról már többen kérdeztek, gondoltam egyszerűbb lesz egy videóról megérteni, de itt van egy kis magyarázat is hozzá.
Az első a falról dobbantás, vagy úszóforduló, flyballos kutyáknál ez alap dolog, és nem is nehéz megtanítani. Biztos van rá más módszer is, mi így csináltuk:
Kerestem egy nagyobb fatáblát, kb akkora, mint egy A3-as rajztábla. Először nagyon kicsi szögben támasztottam a falnak, (vagyis a talajjal bezárt szög a kicsi, kb. 10°), és szépen rávezettem a kutyát. Lehet kajával is, én frizbivel csináltam. Nem minden kutya ugyanarra fordul, Lynn meg Bleki jobbra, Monty meg balra, ez már az elején ki fog derülni, melyik irányba fordul szívesebben. Ha már érti mi a feladat, vagyis rálép 4 lábbal, majd lefordul, akkor lehet messzebbről ráküldeni. Ha már jól megy, jöhet a dőlésszög változtatása, egyszerre nem szabad nagyon emelni, mert nem biztos, hogy érteni fogja a kutya. Lynn is mikor már túl meredek volt csak a mellső két lábát tette fel és így fordult vissza, ilyenkor vissza kell lépni az előző állásra és ott gyakorolni. Nálunk kb 5-6-szor kellett a dőlésszöget változtatni, mire elértünk a függőlegesig. Minél nagyobb tempóban érkezik a kutya a táblára, annál könnyebben fog fordulni.
Ha már teljesen a falnak támasztva a deszkát is megy, akkor meg lehet próbálni kivenni, elsőre egyik kutyámnál se sikerült, nem értették, hogy most mi van, olyankor visszatettem, és pár alkalommal ugrattam őket a deszkával. Hol kivettem, hol visszaraktam, gyorsan rájöttek, hogy ugyanazt kell csinálni.
Most mikor a videót készítettem rájöttem, hogy az általánosítás is nehezen megy nekik. Egy másik helyen, egy fánál  fogalma se volt, hogy mit kéne  csinálni, úgyhogy fogtam a táblát és párszor azt nekidöntve ugrattam, aztán már ki lehetett venni.

És végül a lényeg, a videó:
Fordulás, dobbantás falról

A másik trükk a talpra ugrás. Vagyis mikor fekszik a földön valaki és a kutya felugrik a felemelt lábaira. Ez szerintem egy nagyon nehéz trükk. Mi több, mint 4 hónapig próbálkoztunk, mire végre sikerült. Nagyon lassan haladtunk, sokszor vissza kellett lépni és minden egyes lépést aprólékosan kidolgozni. 



1. lépés: fogtam egy nagyobb szögletes kosarat és letettem a földre. Egyszerű volt a feladat, hogy a kutyának rá kellett másznia és ottmaradni. 
2. lépés: A kosarat felraktam egy székre, ládára, ágyra, és ugyanúgy rá kellett ugrania,
3. lépés: Felküldtem Lynnt egy székre, én lefeküdtem és felcsalogattam a talpamra, hogy megtanuljon egyensúlyozni ezen a kis felületen és szokja ezt a fura helyzetet.
4. lépés: Fogtam a kosarat, lefeküdtem és a térdemre tettem. Először csak mászni próbált, vagy csak a mellső két mancsát tette fel, de aztán rájött, hogy itt is ugyanaz a feladat, hogy fel kell ugrani.
5. lépés: A kosarat most már a talpamra tettem. Itt nagyon nem értette, hogy most mit kell csinálni, csak állt ott két lábon, mellsőkkel meg nyúlkált vagy támaszkodott, de ugrani eszébe se jutott. Itt sokszor visszaléptem az előző feladathoz, és próbáltam minél alacsonyabbra tartani a lábam, mire végre sikerült. Egy ideig nem is léptem tovább, hogy biztosan menjen, mikor már minden próbálkozással fel tudott ugrani, csak akkor.
6. lépés: A kosarat megfordítottam, a keskenyebb, hosszabb oldalára kellett felugrania.
7. lépés: Ismét fordítás, most már a legkisebb felületű lapja volt fent a kosárnak, ez már kb akkora volt, mint a két talpam együtt.
8. lépés: Mikor a kosárral már minden tökéletesen ment kivettem. A következő feladat az volt, hogy az alsó lábszáramra kellett felugrania. Ez is nehezen ment, először csak lépkedett, majd mindig becsúszott a két láb közé, vagy rámzuhant :D Többször vissza kellett tenni a kosarat...
9. lépés: Végre eljutottunk a végső feladathoz :D Jöhettek a talpak. Hiába a sok előkészület, mégse ment könnyen. Itt is rengetegszer vissza kellett lépni, feltenni a kosarat vagy a lábszáramra ugratni. Aztán végre, 4 hónap után sikerült!
Egy lépést elfelejtettem levideózni, mikor először a talpamra ugrattam, akkor szigszalaggal összekötöttem a két cipőt, körbetekertem vagy 10-szer, és így nem mozgott annyira a lábam, nem csúsztak szét.
10. lépés: Ha már szuperül működik a talpra ugrás, lehet nehezíteni. Ültetni, állítani, dobálni frizbit/labdát, minél többször próbálkozunk, annál jobban megy neki az egyensúlyozás:)

Szóval ez nekünk nagyon nehéz trükk volt, a másik kettő kutyával ki se merem próbálni, mert ha ők is az arcomba zuhannak, szépen néznék ki :D Mint ahogy Lynn is számtalanszor rálépett a torkomra, rázuhant az orromra, nem ártana valami bukósisak...

És a videó: Talpra hopp

2013. november 22., péntek

Tüzelés

Lynn 14 hónaposan kezdett tüzelni. Én már nagyon vártam, vagyis igazából azt, hogy legyünk már túl rajta... Az első hét, kb. a 10. napig egész egyszerű volt. Persze Lynn szobafogságban és egy percre se mehetett ki egyedül, Montyka meg nem jöhetett be. Ha meg bejött Lynn ment a ketrecbe, még szerencse, hogy szeret ott lenni.

a tüzelés mellékhatásai, nagyon unatkozott...

úgyhogy naponta többször kivittem frizbizni :D
 A sétáknál se volt gond, mindegyiket jobban érdekelte a labda, mint a másik :) Szóval nyugodtan vihettem őket együtt. Ráadásul az első héten még Foszkó is az enyém volt, de így szegény a nap nagy részét otthon töltötte... de persze a sétákra jött ő is.




Aztán a második héten éjszakánként Monty elkezdett felmászkálni hozzám. Lynn velem szokott aludni, én meg arra ébredtem hajnalban, hogy valaki kaparja az ajtót. Persze Monty volt ott, hiába zavartam le, többször is visszajött. Úgyhogy muszáj volt megkötni éjszakára, mert nem igazán biztonságos a meredek lépcsőnkön fel-le mászkálni sötétben...
A 11. nap környékén kezdett el nyüszíteni Monty. Egész éjszaka, nappal is, ha kint volt, Lynn meg bent. De érdekes, ha mindketten itt voltak, egy légtérben, akkor nyugi volt. Úgyhogy esténként nem a kicsit, hanem Montykát vittem fel magamhoz, szerencsére így csendben aludt reggelig.


Egy hét volt ilyen nehéz, sétálni is külön vittem őket. Következő hét csütörtökön kezdett végre csendesedni a dolog, Monty megnyugodott, a vérzés is egyre kevesebb lett, kezdtem reménykedni, hogy hétvégére befejezi.
Aztán szombaton vége is lett, Montyt se érdekelte már, reggelre egy csepp vér se volt a bugyiján, úgyhogy nagyon örültem, a vasárnapi túrára ő is jöhetett.:)

2013. november 18., hétfő

V. BKT

November 17-re szerveztük a következő túrát. A jelentkezők létszáma folyamatosan változott, volt aki utolsó percben lemondta, volt aki meg akkor jelentkezett. :) Noszvajra mentünk, ez a falu nekünk nagyon közel van, szóval nem kellett korán kelni, hogy 9-re odaérjünk. Miután felvettük útitársainkat a vasútállomáson indultunk is, kb 15 perces autózás után meg is érkeztünk. Hihetetlen, de végre nem késtünk el, sőt, az elsők között érkeztünk. Megvártuk, hogy mindenki odataláljon, Bleki meg Lynn már akkor fel-le rohangáltak a turistaúton, Montyka meg inkább ismerkedett a többi kutyával.
Nem is tudom pontosan mikor indultunk el, valamikor fél 10 után.

A turistaúton az Attila-forrásig sétáltunk, majd a sárga pötty jelen indultunk felfelé a Novaji-kunyhóig. Nagyon jó időnk volt, hiába jósoltak ködöt, ide szerencsére nem jutott, néha még a nap is kisütött és volt legalább 10°.

Első pihenőnket a kunyhónál tartottuk.




 Nem siettünk, rövid táv volt betervezve mára, ráértünk. Aki akart evett-ivott, kutyák botoztak, szaglásztak, játszottak. Lynn mikor rájött, hogy nincs semmi dolga lefeküdt, összegömbölyödött és beindította a töltést :D


Innen újabb emelkedő következett, a piros kereszt jelzésen.




Egy elágazásnál újra megálltunk, volt itt egy félig kidőlt fa, erre feltétlenül fel kellett pakolni a kutyákat :D



Montyka udvarolt
Chucky játszott


Bleki meg talált magának terelnivalót :D
Ezután az utolsó emelkedés, a piros-zöld jelen, a tetején meg a Kövesdi-kilátó, amit már annyira vártunk.:) A kilátás nem volt túl szép, elég párás volt az idő.


Nem volt fent senki, pedig itt mindig rengeteg turistával szoktunk találkozni. Újra pihentünk :D Még a nap is kisütött, nagyon jó időnk lett.







Én meg ettem :D



Innen már nem volt messze Várkút, ahol a turistaházak vannak, itt készítettük el a csoportképeket is.


Sikerült majdnem az összes kutyát is beállítani :D vagyis ültetni :) 



Előkerült a frizbi is, borderek rögtön beindultak tőle :D







A csapat egyik fele már megunta a várakozást, elindultak tovább. Csakhogy rossz irányba :D de aztán meglett a jó irány, lefelé a hegyről végig a források mellett.




Még jó, hogy nem ebből az irányból jöttünk fel, nagyon meredek lett volna.  Lent a kutyák teljesen megkergültek a sok lehullott falevéltő, össze-vissza rohangáltak, búvárkodtak, elásták magukat :D


Innen már nem volt messze a kiindulási pont, fél 2 körül már vissza is értünk a kocsikhoz.


 Rövid túra volt ez, az időjárással nagy mázlink volt, ismét jól éreztük magunkat. Kutyákat este nem kellett altatni :D


2013. november 5., kedd

Őszi túrák

Nagyon szeretem az őszt, mikor pár hétre minden tarka lesz, ilyenkor a legjobb túrázni. Sajnos idén az össze-vissza időjárás miatt jóval hamarabb elkezdtek sárgulni a fák és mire eljutottunk az erdőbe alig találtunk olyan helyet, ahol még nem volt kopasz minden növény.
Október elején is túráztunk egyet, akkor még majdnem mindenhol zöldek voltak a fák.
Október 3. hetében majdnem minden napra jutott egy kis erdőjárás. Hétfőn rokonlátogatásból hazafelé tartva több helyet is útbaejtettünk. Bánhorvátira mentünk, ez egy kis falu Kazincbarcikától nem messze. A határában van egy nagyon szép fasor, akárhányszor arrajárunk mindig megállunk itt. Ha szerencsénk van ilyen

Most hiába mentünk 2 héttel korábban, mint akkor, már alig volt a fákon levél :(



Nem is maradtunk sokáig, célbavettük a Lázbérci-víztározót. A bejáratnál ki volt írva, hogy háziállatot bevinni tilos. Ha valaki szólt volna, hogy vigyük el a kutyákat elmagyaráztam volna, hogy ők nem háziállatok, hanem családtagok meg munkakutyák :P


Itt se volt már olyan szép a part, mint legutóbb, de azért pár kilométert sétáltunk, majd visszafordultunk. 




Ezután a szokásos útvonal helyett a Bükkön keresztól indultunk hazafelé, hogy még útközben meg tudjunk állni Bánkúton. Ahogy mentünk felfelé, úgy lettek egyre csupaszabbak a fák. Elsétáltunk a Bálványra, a kilátóhoz, nem volt hosszú, kb 1 km. 




A kilátó kétszintes, az alsóhoz még lépcső visz, ide feljött velem Lynn is, a másodikra viszont már létrán kell felmászni. 



Nem vagyok tériszonyos, de ahogy lépegettem felfelé sokszor elgondolkoztam, hogy nem merek továbbmenni, vissza kéne fordulni... 


de aztán feljutottam, megérte ezért a kilátásért!




 Nézelődtem, körbefényképeztem, majd elindultam lefelé, az már könnyen ment.:) Visszasétáltunk a kocsihoz egy másik úton, majd hazafelé még megálltunk Bükkszentkeresztnél is, de itt sajnos ismét csupasz volt az összes fa :( Mentünk is tovább.
Kedden csak itthon sétáltunk, le a vasút mellé az erdősávhoz, majd a reptérre, hátha megtaláljuk Monty nyakörvét, amit pár hete vesztettem el. De nem lett meg:(
Szerdán a IV. BKT, Miskolc széléről indultunk fel a Fehérkőhöz, majd le Lillafüredre, aztán a túloldalon a másik hegyre és vissza Miskolcra. Most is elég sokan összegyűltünk, kb. 25-30 kutya volt velünk és a gazdik. Az idő szuper volt, kb. 25 fok, napsütés, mintha nem is október lett volna...


Pénteken Miskolcon jártunk, délután volt pár óra szabadidőnk, úgyhogy a szerdai útvonalon elindultunk felfelé a Gulicskához, majd le egy másik úton.
Szombaton IV/2. BKT, a csapat másik felével a Bükk-fennsíkon. Ismét jó időnk volt, felmásztunk a Tar- és a Háromkőre, szirtkódokat gyűjtöttünk, 19 km-t sétáltunk és még sötétedés előtt vissza is értünk.