Népek Tavasza TT

Március 15-én Miskolcon szokott lenni egy teljesítménytúra. Már tavaly is gondolkoztam rajta, hogy el kéne menni, de aztán a hó közbejött... Idén páran összebeszéltünk a BKT-s csapatból és nekiindultunk. Nem apróztuk el, rögtön a 25-ösre neveztünk, ami igazából majdnem 27 km lett.
8 körül gyülekeztünk a Majális Parknál, amikor mindenki megérkezett felmásztunk a rajthoz. Én már ekkor kifáradtam :D Átvettük a papírokat, fizettünk, majd irány a turistaút. A kutyák rám voltak kötve, húztak is lefelé a lejtőn :D Az útvonal első része ismerős volt, Molnár-szikla, Szeleta-tető mellett haladtunk. Lassan elértünk az első ellenőrzőponthoz, kutyákat kifektettem, amíg pecsételtek. A pontőr nénik teljesen el voltak ájulva tőlük, hogy milyen szófogadóak :D

Mindenkinek mutogatták őket, hogy milyen szépen fekszenek :D
Ekkor még alig 6 km-t tettünk meg, hátravolt még több, mint 20... Úgyhogy siettünk tovább. Útközben a szél kezdett feltámadni,  nem volt melegünk.

A 2. EP-hoz hamar odaértünk, ez a Csókás esőbeállója volt. Ezután aszfaltos rész következett,

 kutyák pórázra, majd elfordultunk az Örvény-kő felé, következett az emelkedő. Ebből az irányból még sose mentem fel. Fent nagyon fújt a szél, majd levitt minket a csúcsról.

Kilátás se sok volt, úgyhogy mentünk is tovább, le a hegyről a szokásos útvonalon,

majd tovább az Aranylépcsőn át. Ez egy jó hosszú ereszkedés volt, ráadásul pont belekeveredtünk néhány csoport közé, akik nem igazán voltak oda a kutyákért...

Meg is kaptuk, hogy miért hagyjuk a forrásból inni őket, hogy isznak így ők utánuk? :D Garadnánál volt a következő EP, itt kaptunk zsíros kenyeret és teát is, végre leültünk egy picit pihenni. Bőven szintidőn belül voltunk, úgyhogy ráértünk.

Most ismét aszfalton kellett haladni, jó sokáig, majd következett egy kemény emelkedő Csókáshoz. Azt hittem sose érünk fel...

Ismét pecsételtünk, majd mire Dante-poklához értünk elkezdett esni az eső is. Nem volt kellemes a szélviharban. Ráadásul a cipő is már nagyon törte a lábamat, minden lépés fájt, már azon gondolkoztam, hogy gyalog megyek tovább.

Keskeny-lyuknál és Ortástetőnél is begyűjtöttük a pecséteket, hát nem irigyeltem a pontőröket ebben az időben ott állni egész nap... Ezután már szépen lassan haladtunk, alig vártuk a célt. Bőven szintidőn belül értünk be, 7:20 alatt. Megkaptuk az utolsó pecsétet, kitűzőt, emléklapot, és leültünk enni.

Kutyák is meg lettek kínálva. :) Ezután még következett a hazaút, jó volt hazavezetni ennyi mászkálás után :D
Kutyásként is jó volt részt venni ezen a túrán, a vártnál jobban fogadták őket mindenhol, persze volt néhány ember, akiknek nem igazán tetszettek. :)