Bükk 900-as csúcsai, 1. felvonás

Egész jövő hétre esőt mondanak, ezért a szombatot kineveztük túrázós napnak. Nem indultunk túl korán, 10 körül értünk a parkolóba. De hogy hova is mentünk?
Már tél óta nézegettem, hogy van egy olyan túramozgalom, hogy Bükk 900-as csúcsai. Ezekből van vagy 50, a mozgalom során 20-at kell felkeresni. Van egy teljesítménytúra is, itt 1 nap alatt kell az összeset megmászni tetszőleges útvonalon, erre még nem vállalkoznék :D A legnagyobb nehézség, hogy alig van olyan csúcs, amihez út vezet, toronyiránt, ágak-sziklák között haladva kell megtalálni a pontokat.
Mi a Bánya-hegyi parkolótól indultunk, a zöld jelzésen, már megszokott úton indultunk felfelé.

Most se tértünk le a Három-kő felé, hanem a Nagy-mezőt vettük célba.

 Végre ez is kizöldült, húsvétkor mikor itt jártunk még elég csupaszak voltak a fák. Hiába volt szombat, nem volt fent senki. Innen a sárga kerékpároson, majd a kéken, piros X-en haladtunk.

Találtunk egy szuper rétet, tele fenyőkkel, nagyon szép hely...

Ezután a K+ következett, erről tértünk le az első csúcsok felé.

Itt még találtunk egy kis ösvényt, ami a két hegy között vezetett, de felfelé már toronyiránt mentünk. Először a Mélysár-bérchez, ez gyorsan meglett.

Kilátás persze nem volt, úgyhogy pecsételés után mentünk is lefelé. A másik csúcs, a  Fekete-sár-bérc szinte szemben van ezzel, újabb emelkedő következett. Talán hosszabb is volt az út felfelé és a tábla is nehezebben lett meg, de még mindig időben voltunk.

Futás lefelé, mire visszaértünk a jelzett útra, pont szembejött egy csapat, akik ugyanezeket a csúcsokat keresték. Ha nem mondják, hogy most jöttek le a Huta-bércről el is felejtem, pedig az is itt van az út túloldalán. Úgyhogy nekiindultam, itt már nagyon kisütött a nap, és sziklásabb volt a talaj, lassabban haladtunk. A hegyoldal meg tele volt virágzó erdei szamócával, egy hónap múlva lehet szüretelni.:)

Ez a tábla is hamar meglett, ment a harmadik pecsét a lapra, majd ismét lefelé a legrövidebb úton. Pont ott értem ki, ahol szerettem volna, így újra jelzett úton haladtunk az Olasz-kapu felé.

A következő két csúcs a Kőrös-bérc és a Virágos-sár-bérc volt. Egy kis házikó mellett haladtunk a tanösvény jelzésén, egy részen tele volt minden virágokkal...

Felmentünk a Kőrös-bérchez, ide is út vitt, sorompóval lezárva. Mert ugye itt van a rádiótorony is, meg néhány épület.

Az út pont a tábláig vitt, megnéztük a tornyokat, pecsételtem, majd futás lefelé a Kőrös-lyuki barlanghoz, ahol egy geoláda is el van rejtve.

Szép ez a hely, a barlang, a láda is hamar meglett, bár jelszót nem találtunk... Itt kicsit kóvályogtunk, nem találtuk merre kell felmenni a hegyre, pedig csak a barlang fölé kellett volna felmászni. Ehhez a csúcshoz is egyedül mentem, talán ez a Virágos-sár-bérci tábla lett meg a legnehezebben...

Gondolkodtam, hogy átvágjunk-e a hegyen le a Három-kő felé, de inkább maradtunk az ismert úton és visszafordultunk az Olasz-kapu felé. Itt néhány túrázót útbaigazítottunk, mi pedig siettünk a Zsidó-rét felé.

Nagyon szeretem ezt a részt, annyira szép az a sok töbör... Lassan elértük a Keskeny-rétet,

majd irány felfelé a Három-kőre. Nagyon szép volt a kilátás!

Annyira tiszta volt az idő, egészen Kövesdig el lehetett látni.

Még a Mátra is annyira közelinek tűnt, máskor a szomszédos hegyek se látszanak ennyire tisztán. Alig bírtuk otthagyni, sokáig nézelődtünk, úgyhogy az utolsó két csúcsot már nem volt időnk megkeresni. Inkább gyorsan elindultunk lefelé a szokásos úton, kb 1 óra alatt le is értünk.