2014. május 27., kedd

Egri Bükk 30 TT

Második teljesítménytúránk volt ez, még az utolsó napokban is gondolkoztam, hogy menjünk-e vagy ne. De aztán csak nem hagyhattuk ki:)
6:30-ra ért be Kövesdre a vonat, azzal jöttek a többiek, úgyhogy már fél 6-kor keltem. Felvettem őket, aztán irány Felsőtárkány. Először túlmentünk rajta, sehol se láttam hol kéne megállni, de megnéztem neten és meglett, Imókő üdülőnél volt a rajt. Csak én neveztem, 64. voltam a 30-as távon, nem sok induló volt... Megkaptam a papírokat, nem voltam még teljesen magamnál, elég nehezen értettem meg melyik térkép micsoda. Az út első szakasz szinte folyamatosan emelkedett, fel egészen a Vasbánya-nyeregig.

 Már ekkor ki voltam fáradva... A kutyákat szinte rögtön elengedtük, alig láttunk embereket, akkor meg minek legyenek pórázon? Gyorsan felértünk a Török-útra, egy hete jártunk itt, ismerős volt a terep, legalább rögtön tudtuk a kereszteződésnél, hogy merre menjünk tovább.

 Még mindig nagyon szeretem ezt a részt, hogy végig előttünk az egész Bükk...

és most a köd se takarta el. Sorban hagytak le minket az emberek, mi persze félreálltunk, kutyákat odahívtam, amíg elmentek. A Völgyfőház volt az első EP, itt se volt senki rajtunk kívül. 9:50-re értünk be,

 meg is álltunk egy kicsit enni, majd haladtunk tovább, eddig ismeretlen terepen. Itt is láthattuk a múlt heti vihar pusztítását, kerülgettük is a kidőlt fákat,

jó sok időt elvett, a végén jól jött volna az a pár perc.
Elhagytuk a Zsuzsa-forrást,

majd haladtunk tovább Gerzsény felé, amit végül nem is láttam.


 Volt egy nagyon szép rész, még meg se néztem a térképen hogy hol van pontosan, szép volt a kilátás.

Az erdő nagyon változatos volt, tele virágokkal, mindenféle fákkal, nem véletlenül a kedvenc hegyem a Bükk:)

A 2. EP a Pazsag erdészháznál volt. Előtte még találtunk egy hatalmas pocsolyát, a kutyák jól meg is fürödtek benne, lehűtötték magukat.


 Az erdészháznál pecsételtünk, kaptunk zsíros kenyeret, finom volt:) Ránk lett szólva, hogy miért nem hagyjuk a kutyákat mászkálni :D És még kenyeret is kaptak, szépen sorban mindenki:) Túl sok időt töltöttünk itt el, de olyan jó volt kicsit pihenni:)

Ezután aszfaltozott úton haladtunk felfelé, a Lillafüredet Felsőtárkánnyal összekötő út felé. Ekkor kezdett el dörögni az ég is, és nagyon beborult...

Volt egy labis lány, akivel eddig folyamatosan előzgettük egymást, őt itt láttuk utoljára. Az út túloldalán szerencsére észrevettük a szalagozást, itt kellett továbbhaladni a Keskeny-Bükk felé a zöld jelzésen. Ismét nagyon szép volt a táj, hát még ha nem lett volna ennyire beborulva...



Innentől kezdve már egy emberrel se találkoztunk, még a térképet is elővettem, hogy biztos jó irányba haladunk-e, de igen. Végre meglett az EP is, pár percre megálltunk itatni, majd jött egy újabb kemény szakasz, a kék+ jelzésen felfelé... Nem hiányzott már ez az emelkedő, azt hittem sose lesz vége. Aztán csak elértük a síkabb részt, innentől már végig ezen a jelen haladtunk a Stimecz házig. Következtek a lejtők, amiken könnyebb volt lefelé szaladni, mint sétálni, ezért szaladtunk.


Ráadásul nagyon le voltunk maradva, azt hittem be se érünk a célba szintidőn belül. Hát, ha nem futunk, nem is sikerült volna. A kisvasút felé közeledve már egyre több emberrel találkoztunk, valószínű a forráshoz mentek, bár nem tudom hogy jut eszükbe magassarkúban meg papucsban erdőben mászkálni...
A Stimecz háznál benyomtam az utolsó pecsétet, ittunk a kútból, kutyák meg mentek pancsolni. A következő szakasz a sínek mellett vezetett, a sín mellett pedig patak folyt, úgyhogy a kutyáknak nagyon tetszett.

A Varró háznál már több kocsival is találkoztunk, itt aszfalton kellett továbbhaladni. Elég hosszú volt ez a rész is, ráadásul az eső is elkezdett esni. Az utolsó emelkedő nem hiányzott, kicsit meg is áztunk, de sikerült szintidőn belül beérnünk. Megkaptam az oklevelet, a kitűzőt, elég szép darab:)





Megcsináltuk a csoportképeket, ettünk egy jégkrémet, majd bepakoltunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Mire Egerbe értünk már rendesen szakadt az eső, dörgött, villámlott, de annyira, hogy azt se láttam hol az út, hiába ment az ablaktörlő... Andornaktályánál már végre elállt, negyed 6 körül értünk Kövesdre.
Jól kifáradtunk, ez volt az eddigi leghosszabb túránk, az itiner szerint 30,8 km, a GPS szerint 32 km körül volt. És mindez 7:50 alatt:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése